:
Elmúlt
napok
törmeléke közt
szerteszórt percek
előle elfutni
van-e elég merszed?
leomló vágyromban
suták a lépések
apró darabjai
lerombolt érzések
lehullt
homokszemek
beborítják álmod
fullasztó kétségben
nehéz már helytállnod
nyomasztó nyomokban
keresed az utat
elvesztél
utánad már
senki sem kutat
elmúlt
a délibáb
csalóka kép kísér
ragyogó csillagot
fogyó Hold sem ígér
nem érted
hova tűnt a csalfa tünemény
magad sem hiszed el,
hogy él még
a remény
2005-12-04
(58 szó a szövegben) (692 olvasás)
Anna1955: (12-04-2005 @ 05:33 pm)
Talán a reményben azért hinni kell, mert ha már a remény is elveszik, akkor nem marad semmi....Versed elgondolkodtatott, és negyon tetszett.....:))))
LEKA: (12-04-2005 @ 06:08 pm)
Kedves Anna! Ezek a gondolatok átmenetiek.Most egy kicsit kiadom magamból a feltorlódott érzéseket.Köszönöm, hogy olvastad:)))Szeretettel: Éva
soman: (12-04-2005 @ 06:50 pm)
Reménykedem, hogy még sok ilyen szép verset írsz. Jó gondolat, pompás köntösben, gratulálok.
Tupir: (12-04-2005 @ 07:00 pm)
Megfogott,de nagyon,mint minden írásod :-))
/látom szereted a kéket :-)/
LEKA: (12-04-2005 @ 11:36 pm)
Kedves Soman!
Megtisztelő ez az elismerés.Remélem fogsz még hasonlóakat olvasni tőlem. Köszönöm kedves szavaid. Szeretettel: Éva
LEKA: (12-04-2005 @ 11:37 pm)
Szia Jutka! Örülök, hogy hatott rád. A kék és a fehér a kedvenc színem. Puszi: Éva
