Szolnoki séta

A Lidérc fény honlapján meghírdetett pályázaton I. helyezett lett a versem:

Szolnoki séta


Alföldről a hegyre vágytam
Magaslatot itt nem láttam
Hegyvidéken nem lehettem
Gondolatban emelkedtem


A Tisza-hídon átjövet
Folyóba ejtek egy követ
Figyelem, leérve csobban
Ámulok csak egyre jobban


Mint iramlik az áradat
Majd csendesül a fák alatt
Tajtékát hullámok nyelik
Habozva partra kergetik


Tisza partján áll a város
Túlnyúlik a láthatáron
Templomok és műemlékek
Modern tornyok szembenéznek


Park a sétány tele fákkal
Gesztenyesor vas-lámpákkal
Verseghy-park, szobor benne
Olyan, mint ha élő lenne


Tisza-szálló vendéget vár
Lehet ősz, tél, tavasz vagy nyár
Fürdő vize meleg, kénes
Gyógyhatása messze híres


Szigligeti Színház szemben
Nem láttam még ennél szebbet
Olyan, mint egy ékszerdoboz
Belsejében kincset hordoz


Galéria kupolája
Rávilágít a világra
Zsinagóga volt valaha
Impozáns lett homlokzata


Városháza, Kossuth téren
Virág nyílik minden évben
Szökőkutak közelében
Épületek egybeérnek


Toronyházak mellé újak
Modern épületek bújnak
Utcák látványát fokozzák
A kor stílusát hordozzák


Kiérünk a Zagyva-partra
Horgásznak itt sokan halra
Sétáló út végig kísér
Fáival nyugalmat ígér


Tabán volt az ősi város
Halászfalu volt és sáros
Újjáépült, pompás negyed
Utjai, lám mind’ tekereg


Vár maradvány, régi emlék
Támadói, rommá tették
Itt áll Damjanich szobra
Felemelték kisebb dombra


Művész - telep nagy festői
Aba-Novák - követői
Neves festő több is akad
Művészetük élen halad


Megyek hol a Tisza halad
S ahová a Zagyva szalad
Itt a folyók ölelkeznek
Hajózókat ölbe vesznek



Hídon túl a Tisza-liget
Olyan, mint egy kis zöld sziget
Ezer-arcú, hangulatos
Látványa oly varázslatos


Megpihenek itt a csendben
Madár dalol a lelkemben
Hegyvidékre már nem vágyok  
Hisz itt mindent megtalálok





2005. 08. 13.