Nyárvégi etűd

lassan hátat fordít a nyár, s tovalépdel
halkuló zenére még reggelig táncol
levonul, visszanéz - gönce hova fér el?
a pezsgő élettől arca szinte lángol
vérnarancs mosolya, s pajzán tekintete
szemérmetlen, miként bájait mutatja
zöld-selyem pamlagon ül, és mintha intene
hogy mellé heverjek, és vágyam kutatja
megmártózom benne - forró sóhajától
elalélok - bágyadt testtel pihegek ölében
a szemem káprázik vöröslő hajától
forróságot érzek most is közelében
komótosan hátrál, vállán a hónapok
kavalkádja nyugszik - édes terhet cipel
egymásba folynak az éjek és nappalok
vissza se néz, siet - beéri ennyivel

2006-08-20