Te párás erdők virága,
fülledt erotikák világa,
te nyíló orchidea szirma,
buja illatod vágyat szítja,
s ha áldozatod virágporod ízleli,
a gyönyör mennybe repíti...

Ízzó tűz hevíti tenyerem,
ahogy végig símit testeden,
s ízzó rózsákat rajzól,
a szám egy titkos helyen..csókol

Öled mélyén landol,
pihés virág szirmod,
mint orchideát ízleli,
nektárja minden cseppjét,
kéri...követeli,
hogy aztán egybe kelve,
egekig emelje...

És én elfúló hangon kérlelem,
játsz-játsz velem...Ó,
még játszd velem,
s a csúcsra érve pihegek,
és kezem testeden megremeg...

Játsz velem,mint hegedűn,
mi a hurokon csendül,
és én csendesen dudolom,
a füledbe suttogom,
akarom....még akarom...

Hegedű lágy violinja,
fülembe azt súgja,
kalandozzon kezem ott,
hol a pehely közt nyílik a domb,
csókkal illesem rózsaszín ajtaját,
édened csodás ajakát...

Repítsen mennyekbe,
s kéjtől hangod rekedve,
suttogja csendben fülembe,
szerelmem...szerelmem,

Édened nyíló virága nedvesen,
bársonyosan öleli vesszelyem,
körülveszi katlani tűzzel,
mozgásod vadul lüktet..

Füledbe súgom...Ó..An,
szoríts magadba comboddal,
ringjon gömbölyű csípőd,
le s fel a vesszőn...

S ne állj meg félúton,
érjük el csúcsot,
mert öled nektárját kívánom,
mint beteljesült álmot...

ez egy közösen íródott vers,egy kedves ismerősömmel,rátok van bízva kiválogatni ki-ki melyik részt írta.......

09.30.