Kis patak,

Csend,nyugalom,béke,
Lombjaid között ér el,
Hűs lombú erdő,
Rám borul,mint felhő.
Ágaid ,mint óvó kezek,
Leveleid fölém teszed.
S e csodás idillben,
Egy hang üti meg fülem,
Sokféle csivitelés közül,
A patak csobogása gördül,
Kövek között cikázva,baktatva,
Rója útját évszázadok óta.
Most még kicsit megduzzadva,
Vízimalom kerekét hajtja,
De lejutva völgybe,alföldre,
Folyóvá duzzad,felnőtt lesz.
És majd társaival együtt,
A tengereké lesz mindenütt,,

2004.