Ember és madár

Egy kisváros utcakövén
Sétáltunk te meg én.
Kéz a kézben,kart karba,
Vagy egymást átkarolva.
Meséltünk,beszéltünk örömmel,
Mert e nap hangulata,
Életünk legszebb napja.
Így vonult be tudatunkba,
Feledhetetlen csókjainkkal.
S ami még ezután történt,
Az kész vár regény.
A toronyban állva
Csókoltam vadul az ajkad.
Kedvet adtunk a gerlepárnak,
Kik kedvesen burukkolva egymásnak,
Mint,emberek az ajkukkal,
Ők csörükkel olvadtak egymásba.
Kellemes volt a toronyba így,
Ember és madár együtt,,

2004