:
Mint éhes vándor rovom utam,
Csókodra vágyom álmaimban.
Hiányzik ölelésed mámora,
Édes arcod mosolya,
Az éj lámpása,szemed ragyogása.
Mint riadt pillangó a virágról,
Úgy elreppen e szép álom,
Nyújtom két kezem utána,
Csak repül messzi köddé válva.
Máskor óvatosabban lépdeljek?
Jártomban zajt ne verjek?
Csendben nesztelen vigyázva?
Ahogy a fény útját járja?
Sajna ezt nem tudhatom,
Szeretlek és nem nyughatom,
A szív dala zajos,
Sajnos a szerelem nem óvatos.
2004.
(57 szó a szövegben) (662 olvasás)
csingi: (06-03-2004 @ 04:24 pm)
Nagyon finom vers, lelki.... mostanában mintha felváltotta volna a lélek az érzékiséget. :)
veva: (06-03-2004 @ 04:26 pm)
Hááát ez egy kicsit szomorkásan vágyakozó kedves Sam. Ööö... az utolsó versszakban lehet, hogy jobban festene a sajnos...
ukume: (06-03-2004 @ 04:45 pm)
Ha óvatos lenne, tán nem is lenne:)