:
Egyedül fekszem,
Egyedül fekszem az ágyamon,
Csend köröttem s kerül az álom.
Csak egy feledhetetlen együttlét,
Emlékképe jön felém.
Frissen peregnek a képek,
Mintha most történnének.
Karod lágy ölelésébe megbújva,
Csókollak újra meg újra,
Mint méh a virágport gyűjtve,
Haladok testeden megrészegülve.
Minden pontot bejárva,
Kerülök a gyönyör udvarába,
Hol a vágyat a bujaság váltja fel,
Fullánkját a kehelybe rejti el,
Láng és vacogás a testemen,
Ne kerüld el álom a szemem,
Maradjon örökre e kép bennem.
Nektárja minden cseppjét élvezve.
2004.
(66 szó a szövegben) (659 olvasás)
veva: (06-03-2004 @ 04:59 pm)
Ááá... itt van az érzékiesség is! :))
bla: (06-04-2004 @ 03:42 pm)
Ez super Sam!
Az utolsó előtti negyedik sor végét, ha alulra hangolnád (élvezem) tökéletes lenne szerintem!
LunaPiena: (06-04-2004 @ 08:18 am)
A méh és fullánkja hasonlat nagyon találó kedves Sam :)