:
A lélek még,
Ami tegnap volt még kék,
Mára komor sötétség,
Hogy feledjek,mindent megteszek,
De sajnos ez még ma nehéz.
A lélek hajthatatlan,
Emléket hord halomba,
Szemem elé rakja le,
Mily forrón öleltelek.
Önfeledten csókoltuk egymást,
Ajkunk közölte testünk vágyát,
Nászra hívó mozdulatok,
Kezünk bejárt minden hajlatot.
Ó mily forró volt tested,
Gyönyört izzón keresve,
Kitárva az éden kapuját,
Vétkezni,élvezni kívántál.
Hogy feledném hirtelen,
Ami gyönyörök-gyönyöre volt nekem,
Testem remegő izzását benned,
Mit csak Te adhattál nekem
2004.
(63 szó a szövegben) (683 olvasás)
Eroica: (06-09-2007 @ 08:11 pm)
Kedves Sam! 2 év múltán is milyen igaza van Vevocskának!
csingi: (06-11-2004 @ 08:10 am)
Nagyon szomorúvá tesz ez a versed Sam, mert olyan mint egy szakítás egy elmúlt szenvedély... a másik oldalról. :(
veva: (06-11-2004 @ 08:57 am)
Hát bizony eléggé bánatos a versed, kedves Sam! A fájdalmak azért vannak, hogy tanuljunk belőlük; a szép emlékek pedig azért, hogy később is éltessenek! Talán így van. :))
