:
Várok,,
A hold elbujt felhőpaplanába,
Csend borul a szobára,
Símulnak az árnyak.
Az est eljött és várok,
Simítom a párnán a ráncot.
Hova fejed hajtottad,
Rajta még illatod.
Nem tud kihűlni a nász ágya,
Hol gyengédségek voltak s vágyak,
És fogadtuk örökké,örökké,
S csak ennyi lenne és kész?
Nem mondod soha többé,
Várj Kedves!Bujok melléd!
Hogy a reggel pírja,
Pilládat nálam nyissa.
Szívembe beégett emlékek,
Ott maradnak örökre,végleg.
2004.
(53 szó a szövegben) (667 olvasás)
Maxima: (06-12-2004 @ 01:14 pm)
Én is csak várok samway...
veva: (06-12-2004 @ 11:06 am)
Kedves Szomorú Szívű Sam! Lassan gyógyul - tudom!
Vigi: (06-12-2004 @ 11:29 am)
Megsebbzett lelked úgy fáj,
szíved sajog, s nem áll odébb
még nem, az emlék veled van...
Fájón ölel éjjelente, párnádon sír,
kéri jussát, ne hagyd elmenni...
Az idő majd átrendezi, megrendezi
s már nem kell felejteni, mert
csak a szép marad meg neked
átölel majd és símogat...
Arcodon egy halvány mosoly,
öledben nyugvó kezed megremeg...
Eszedbe jut majd, ahogy ölelted...
már csak szép emlék...életed része lett...
szeretettel: Vigi