Esti mese felnőtteknek,,

Hol volt, hol nem volt,,,

Hűs lombú erdő mélyén,
Kis patak szélén,
Bús magányában,
Ül egy legény,
Furulyáját fújva.
Oly szomorú a zenéje,
Hogy az erdő tündére,
Kilép a habokból,
Vigasztalni a búsulót.
Türelemre inti a legényt,
Vissza kapja  kedvesét,
Ha a harang hármat kondul,
Szeretheti  bolondul.
Csókolhatja szemét,száját,
Minden egyes porcikáját.
Bemehet az éden kertbe,
Hol édes barack termett,
Élvezheti izét,zamatát,
Benne rejlő boldogságát.
Itt a mesének nincs vége,
semhogy fuss el véle,
így akarja a szerelem tündére.

2004.