:
Hol van az,,
Holvan az a csodás érzés,
Mikor a peronon álltam,
S vártam,hogy érkezzél.
A szívem a torkomban dobogott,
Szerelem az egekig lángolt.
Percekig öleltük egymást,
Szám kereste társát,
S nyelved ölelte párját.
Mit meglelve,
Csodás eggyé váltak.
Hiányzik az örömtől,bájtól,
Csillogó gyönyörű szemed,
Mi a világon a legdrágább nekem,
Nem nézhetem zöld gyémántját,
Szívem beleremeg láttán.
Mikor nyíltak a bársonyos ajkak,
Elővillantak a fehér fogak,
Csókod mézet szállított számra,
Megédesítve vágyam,
Örültem,hogy boldognak látlak.
Ha olvasod egyszer kiálltásom,
A közönyt váltsa fel válaszod,
Adj reményt s lehetőséget,
Hogy élvezzem becézésed,
Mielőtt az őszt felváltja a tél,
Hozzám szíved visszatér.
2004.
(81 szó a szövegben) (672 olvasás)
Vigi: (06-17-2004 @ 07:22 pm)
Akit így szeretnek, aki után így vágynak, előbb-utóbb el kell hozzá jussanak e csodás érzések...
veva: (06-17-2004 @ 09:39 pm)
Szomorú, emlékező és vágyakozó!
Miksaath: (06-17-2004 @ 11:42 pm)
Tetszik a vers képisége, érzékletes. Általában jegyezném meg (bár erre a versre pont nem is annyira igaz): nem lehet nem észrevenni Arany János hatását, főleg Őszikék ciklusát. (Ez abszolút pozitív kritika, és nem is másolásról, csak hatásról beszélek!)