Ahol hideg az ölelés, kihalt üres
képmutató, sivár a szenvedély,
onnan futva menekül a remény,
s ha már a könny is elapadt,
sose tudd meg, milyen az
várni-várni mindhiába,
ólomcipő időben járva,
igaz mosolyra hiába várva,

"Akkor"

Zúdítsd rám minden haragod,
hadd lássam igazi arcod,
milyen is vagy valóban,
tombold ki magad, hulljon le a máz
így könnyebb a búcsú, a távozás
többé nem jövök, nem zavarok
hol nem várnak tárt karok,

"Most"

Most kiáltsam világgá fájdalmam?
hogy hamis volt szemed, s csillogása
mindent mi perzselőn égetett,
csalóka fény, látszat, képzelet
akkor elmult, nincs, vége lett
nem, nem szerzem meg ezt az örömet
hogy élvezd mit tettél velem,

"Végül"

Mosollyal távozom, ne lásd azt
mi is a fájdalom, mit érzek miattad
mára már csak emlék-képek, maradtak
életem nagy palettáján, egy kiégett pont
tőled emelt fővel távozom,

2005.