Eljön az idő mikor testedben a tűz,
nem a kórtól ég s rózsát tesz pofidra,
hanem férfi gyújtja lángod s ül ki arcodra.
Ruhád mi szemnek oly becses,
kecses alakodon,
fény s az árnyék leszen'
gyönyörök itala lesz szomjoltód,
mámórban úszól,mint az óbórtól.
S mielőtt délceg íjászod,
vesszejére fűzne,
csókjával füröszt,
végsőkig gerjeszti tüzed.
Mennybe érzed magad,
pedig pokol tüze éget,
mint forró katlan olyan öled.
Szerelem harmata hoz,
enyhülést,csodás buja érzést,
eltűnik az árnyék,
s marad a fény,
mely felé,mint pillangó szállsz,
a csóktól megrészegülve.

05.02.03.