:
Ki gondolta akkor még,
fák lombja alatt
a kert végén,
folyt a patak
gyerekek voltunk
s játszottunk, nagyokat
Ki gondolta akkor még,
az élet ketté tép
elsodor a messzeség...
emléked szívembe tért
s levelet sodor a szél
hol a játék élt,
Ki gondolta akkor még,
hogy ennyire belém égsz
várom jöttöd
nap, mint nap
s visszatérsz
hol vár a játék,
Ki gondolta akkor még,
könnyeimből lesz a patak
s az mossa el
hol épült a játékvár
játszál velem
szívem vissza vár...
2005.
(61 szó a szövegben) (713 olvasás)
Myra: (04-06-2005 @ 11:10 pm)
Oh, Samway, olyan szép az érzés, amiről írsz. "Lelkedbe égett"...igen, ilyen pillanatokért érdemes élni, s átélni a szerelmet. Kívánom, hogy találjon Rád s Te Rá. Újra. :)
_zizike_: (04-07-2005 @ 01:32 am)
Kedves, szép a versed! :)
samway: (04-07-2005 @ 02:11 pm)
Köszönöm nektek, egy kedves dal hozta felszínre ezt az érzést: Cat Stevens...
"WHERE DO THE CHILDREN PLAY"magyarul: "Hol játszanak a gyerekek" a hangulata ragadott meg mivel a szövegét nem ismerem,
üdv-sam
LunaPiena: (04-07-2005 @ 07:45 am)
"akkor még, olyan volt nekem, mint bárki más..." V-motorock: tűzvarázsló :)
Lev: (04-07-2005 @ 11:05 am)
szép...
agnes: (04-07-2005 @ 11:19 am)
Nagyon szép a versed.
LEKA: (04-07-2005 @ 11:19 am)
Sam!
Nagyon szépen eleveníted fel emlékeidet.S a könnycsepptől a patakig, mennyi utat bejártál.Még is fontosak ezek az egykori érzések.Szeretettel: Éva