Cím: Magány...
Szerző: Samway - Maszong József
(05-31-2005 @ 11:58 pm)
:
Nem tudtam: a magány, hogy fájhat ?
mint féreg, a fa odvát, rágja
rám-telepszik, mint az árnyék,
megbújó, alattomos fenyegetés,
Sokaság vesz körül s zsong,
mégis egyedül bolyongok,
sokáig ámítottam magam,
de csak máz, a színes forgatag,
A külvilág nem látja lelkem harcát,
nap, mint nap vívott csatát,
mit a sors rám osztott,,billogot"
hogyan s miképp hordom,titok
Könnyet nem ejtek, de sírok,
csak hittem , hogy mindent bírok,
ezaz alattomos, fal mellett suhan,
s a magány hamis mosolyt mutat,
Így égek el, s viszem keresztem,
vasmarka sosem ereszt el,
fogva tart, jegyesem örökre,
míg az igazi, magával visza földbe,,,,
(81 szó a szövegben) (653 olvasás) 
Anna1955: (06-01-2005 @ 09:22 pm) Nagyon szép a versed, és nagyon fáj az embernek ha olvassa.Azt hiszem itt a Fullon sokan érezzük ezt az érzést, mit oly szépen rimekbe szedtél. De a magány belőlünk is adódik, mert meg kell tanulni nyitni és nem bezárkózni. Próbáld és elmúlik a rossz érzésed.... Szeretettel Angyali.
_zizike_: (06-01-2005 @ 09:35 pm) Szia Sam!:) Szépen szedted versbe az érzéseidet, bár nem vidámak. De nem is lehet mindig a csúcson lenni, ez törvény. Egyszer lenn, egyszer fenn, és a lenn után mindig a fenn jön, sose feledd! :)) zizike
csingi: (06-01-2005 @ 12:18 am) Ó, Sam... sokakat megérint ez az érzés. Valóban ilyennek látjuk, mint amilyennek leírtad. Alapvetően szerintem mindenki "magányos", csak több-kevesebb sikerrel oldja magányát valakivel-valamivel. Elszoktunk tőle, ezért tűnik ijesztőnek. A magányt egyedüllétként éld át, és akkor már szebb arca lesz.... nem lehetsz magányos, hiszen Te ott vagy ... magaddal.
|
