Az élet ismétli önmagát,
kalap a földön,,,,
vagy egy elnyűtt sapka ?
Ritka fillér hullik,, élet,
kinyújtott tenyér,,,kérges
hang síró,,, érdes
szemben könny,,,, kérek,
ettél ?,,,ittál ?,, tegnap,,, ma
hol aludtál ?,, padon, földön,
ki kérdezi azt,,,
Valaha Ő is úgy élt,
úgy, mint téged
anya szülte s remélt,
úgy,,, mint Te
padot koptatta,
tudományt rakta lapokra,
úgy,,, mint neked,
joga van az élethez, s nem
maradékod közt életét keresse,
Te pózolsz, ígérsz, hazudsz,
hogy könnyű élethez juss.
A sok érdes kéz emelt magasra,
ember !,, szállj magadba ,,,
mert aki valaha veled,
a padot koptatta,,úgy lehet,
számára a „ jövő”,,szó kihalt örökre ?
Vigyázz !!,,, az élet ismétli önmagát,
kerék s talp váltják egymást,
röpke perc s beborul az ég,
utcára,,,mars ki csibész,
szánakozva néznek,,van aki ad,,,
legtöbb nem ismer többé majd.
Elnyűtt sapka a földön,
kinyújtott kérges tenyér,
ételed ma,,,száraz kenyér,
reméled a hulló fillért,
elgyötört arc,,,
mélyen az arcüregben,
megtört fény a szemedben
pedig valaha jobb napokat láttál,
arcodon az élet, nem szántott barázdát,
tetted dolgod , becsültek , szerettek
nem ültél a földön szemlesütve
Csak egy elnyűtt sapka a földön,
reszketeg kérges tenyér,
megtört fény a szemben,
lenézel,,,, de a tükröt nem látod,
mert zsebed tele s lelked üres,,,,,


2005.