Hajnali harmat


Mikor még szűrt a fény, hajnal csak dereng,
a virág szirmán, gyönyörű gyöngy terem,
amikor a nap szeméből kidörzsöli az álmot,
csak csodálja e csillogó virágot,
megnézi magát a Harmatcseppben,
az visszanéz rá, csillogó barna szemmel.

Csak hajnalban, csodálhatja e jelenséget,
melegétől eltűnik a szépség, majd reggel,
újra egymást köszöntsék, gyengéd alázattal,
így vagyok én - a virág szép Harmatával,akit
csak távolból követem, őszinte csodálattal,
tiszta csillogását, virág szirmán legördülő,
eltűnő, - hajnalonta meg-megújuló varázsát,

Minden hajnalban egymáséi lesznek,
soha el nem múló szerelemben,
mint fény és árnyék- követik egymást,
napfény magához öleli csillogó társát,
érzi mindkettő a beteljesülés varázsát,
a harmat felszáll, - követve a nap csókját,
s idők végezetéig megy ez a körforgás.







2005.julius.12.