:
Hiába ordítom
- itt állsz előttem s hiába ordítom,
amit adni tudtam,- már mind elfogyott,
most rajtam a sor, hogy nekem adjanak,
kiszáradt ajkamra mézet...,
megdermedt szívembe meleget...,
lelkembe hitet..., - lopjanak.
Újra éljek..., szeressek...,
Fogadni tudjam a jelzéseket rólad,
kit még nem ismerek, de érezlek,
ha erőm elhagy magadhoz emelj.
Ne várd meg..., míg lerogyok,
ölelj-ölelj érezzem, hogy kellek,
nem, mint egy sarokba vetett,
szennyes rongy heverjek.
Minek már annyi értéke sincs,
mint egy feltörlőnek,
mellyel eltüntetik a szennyet.
2005.
(82 szó a szövegben) (695 olvasás)
szkallas: (09-25-2005 @ 06:21 pm)
nem ordibalni akarok Veled! de aki ilyen verseket ir!.. annak nincs joga orditani!.. hogy nem kellhet!... meeghogy "feltorlorongy? .. micsoda beszed ez?
kritta: (09-25-2005 @ 06:27 pm)
Ez igen! Hát nem hiába ordítasz!
csingi: (09-25-2005 @ 10:04 pm)
Erős érzés és erős szavak, kifejezések. Néha hatalmába keríti az embert az ordíthatnék, amikor már kifacsarta magát, odaadott mindent.... semmiért. Hatott rám a vers, mint mindig ha az embert érzem benne.
LEKA: (09-25-2005 @ 11:00 pm)
Kedves Sam! Nagyon kifejező a versed. Érzelmeid jól tükrözik soraid.
De ne haragudj, az utolsó rész az önbecsülésed mélysége. Kár, hogy így érzed,...de valahogy másként...lehetne
Szeretettel: Éva
csizi: (09-26-2005 @ 06:32 am)
Ez egy semleges nemű vers, akár nő is írhatta volna, erős, kifejező. Vagyunk néhányan, vagyunk néha. Szerencsére nem mindig. Üdv.
bla: (09-26-2005 @ 07:43 pm)
Ütős! Gratulálok Cimbora!
samway: (09-26-2005 @ 08:18 pm)
Köszönöm a kedves hozzászólásaitokat nagyon jól esik és inspirál :))üdv-józsi
veva: (09-26-2005 @ 12:28 am)
Van, amikor még találunk magunkban annyi erőt, hogy tudunk ordítani, kiabálni - düh és indulat, esetleg sírás --- aztán előfodul, hogy már csak egy halk sóhajra telik, s mégis felemel...
LunaPiena: (09-27-2005 @ 11:53 am)
Semmi nincs hiába - ezt mindketten tudjuk.
