:
Eléd megyek...,
Virág szirmát illatozva bontja
minden méh körül zsongja,
a nap fényében csillogó harmat
fűszálon tövéhez éltetni utazva
még utoljára végig simítja,
a szem lát a lélek rezdül
ha megdobban a szíved
engedd az érzést...,mi feléd jön
megérinteni...,ne menekülj,
ne félj, mint madár a kalitkától
ne engedd, hogy fájjon
a szeretet hiánya.
Nem szabad tovább engedni,
tűzd szíved zászlajára.
Ha szerelem lángja égetett már
torkod kiszáradt s egy szóra várt,
nem érezted meg az másik szenvedését ?
ki vallani nem merte gyötrelmét...,
szemlesütve ment el tőled,
csak egy villanást, érintést várt
repült volna árkon bokron hozzád,
előtted állt volna...,
kérdőn nézve szemedbe
akarsz-e lenni kedvese
titkod megosztani vele
hordozhassa az édes terhet,
2005.
(115 szó a szövegben) (651 olvasás)
LunaPiena: (12-01-2005 @ 07:24 am)
Vannak nyitott ajtajú kalitkák is - remélem. (Puszi neked: Démétér, szögediesen DÖMÖTÖR :))
blue: (12-01-2005 @ 11:19 pm)
Szia Sam! Gyönyörű sorok, köszönöm, hogy olvashattam. szeretettel: Gaby
Ui.: Kössz az e-mailt, nagyon tetszett! Majd küldök én is, de nem olyat, egészen mást, de arit. pusszancs
LEKA: (12-01-2005 @ 12:01 am)
Kedves Sam! Akár egy szerelmes vallomás.Tele érzelemmel, vággyal. Nagyon szép és kifejező a versed.Egy egy részlete, mintha valamire válasz volna
Szeretettel: Éva