Maszong József    Matyibá…

Folytatom az utamat hazafelé…

       Szekerömmel mos mán nagyon ösmerös helyekön járok, mer a Csujogi tanyák ölég közel vannak Dugványpusztáhon.
     Aszt is löhetne mondani, hogy valamikó a régi nagyfülű világban a birtok égy családé vót ez az egész vidék föl egészen Dorongvárig.
- Igen úgy biz a,- a bizonyos Bekapnály grófoké.
       Innen indult Homokhátrú amirű származik a nevünk, de errü majd ezután, osztán elhaladt az Ércősdomb felé keletre, oszt erre visszább a központ a Dugványpuszta, majd mögint föl a hegyök felé Csujog felé, oszt ide ékelődött be a Gyurgyó tanya-birtok utána Dorongvár amit,
  Elekünk anyja Honoré grófnő után kapott jussba.
- hát nem a teljes Dorongi-járás, de szép nagyot kanyarítottak belüle néki a kocsmával éggyütt ami a régi világba, amolyan tanyacsárda vót, csak a benépösödés által vált kocsmává és étterömmé mosmán.
     Most, hogy így égyedül vagyok sokmindön eszömbe jut, mer mán idöje neki, hogy környékrü is írjak valamit.
- ha mán az ősök jóvoltábú ide telepödtönk lé.
- Elekrü mán írtam, hogy kinek a lészármazottja ?
- a nagyapja a fővadász  Zsurnyinszky Edömér és Bekapnály Honoré grófnő mögesésibü származó fiú az apja ,
 - Bekapnály Zsurnyinszky Timót és Homokháthy Veronika házasságábú születött gyerök az Elek.   
- No mán most itt kerül képbe a rokonyság vele, mer az anyja mög a mi apánk tesvérök vótak.
    Apánk Istön nyugosztalja a vén csibészt nem használta a címit, amit szintén az iratokbú tudtam mög, hogy vitéz vót..- lehet, hogy akko a fehércselédök kommandirózásáé attak ilyen címöt.
    Anyánkat messzi tájékrú hozta öléggé tisztázatlan körülményök közt, ha igaz a pletyka mögszöktette, de erre sosé derült fény.  Úgy láccik, mint kezdő jegyző rétságon vót, mer anyánk az előkelő Sövényrétsághy nemzetségbű való aki még Árpádda gyütt be vereckén. Az iratok tanúsága szerint valami sokat alvó embörrel is összehozták aki akkoriban Álmosnak hívtak, de errü nincs bűvebb írásos bizonyíték, csak utalás rá.
   A nyalka jegyző úrfi mög elcsábította oszt nem vót mit tönni, összeboronálták üket, mer mán útban vót Vitéz Nagy Homokháthy Mátyás,- azaz jómagam.
   Asztán gyüttek sórban a hugicáim Vitéz N. Homokháthy Teréz, és Vitéz N. Homokháthy Zsuzsanna.
- Öszöm aszt a sok  eszöm, hát elöbb nem is mondhattam vóna el, mer a harmincéves titkosításbú most szabadították föl, mer  ez nagy divat manapság.
    Mindezök a dógok nem jutnak eszömbe ha nem kéne majd küldenöm az iratokat a váláshon mög akkó égyben a húgaimnak is származási iratokat. Mer hát mihelyt hazaérök postáznom köll nékik. Így asztán a sógorok is mögtuggyák, hogy nem akármilyön családba rakták be a seggüket. Oszt Berci is kihúzza magát abba a fekete öltönyben amit tűlem kapott, oszt még égyször nem hallom vissza, hogy molyos ! – na ná majd éccakai pillangós lössz. Tavasziban mikó az öreg bakter temetésin vótunk az olyan fekete öltönybe,( mint amit tülem is kapott a hálátlannya,)  úgy kihúzta magát a vén sínbohóc, mintha mán az Istön elött állna.
A gondolataimma eddig jutottam, mikó mögérköztem csujog határába.

          Mivel Löködő Józsiék a Szélső uccában laktak így sokáig nem köllött a faluban kujtorognom a fáradni láccó Kesével mög Bandival. Most mán nem vótak olyan fingós kedvükben , mint mikó elindultunk. Szerintem alig várták, hogy a szerszám lékerüljön róluk. Oszt vizet mög abrakot kapjanak, ami Józsi barátomékná ölég tisztösségös adag. Úgy érzöm nem sokat időzök mán itt csak a jószágok pihönjenek égy kicsit mer rájuk fér, oszt irány haza, mer mán a szél ösmerös szagokat hoz, oszt ilyenkó mán a honvágy igöncsak kikezd.
Gondolataimbúl a Józsikomám kutyáinak csaholása térítött vissza ebbe a világba, mer hogy Kese mög Bandi, mint aki haza gyütt,- mögállt a kapujukban. A nagy csaholásra előkerült a háznépe is oszt barátságosan tesséköltek beljebb a portára. Az égyik lögény kifogta a szekérbű a lovakat , aszt ahogy annak köl lönni ellátta üket. Mi mög Löködö komámmal fölmöntünk a házba, ahol is hellyel kináltak, majd miután az út porát lémostuk egy jókora pohár bórral, mög invitáltak égy tisztálkodásra, hogy asztán kényelmösen és pihönten beszéljük mög a világ folyásást. Még elmönetöm közbe hallottam, hogy Juliska, már mint Lököttné szólt a szógálólánynak, hogy kanyarintson még égy terítéköt az estebédhöz Matyibának.
Nagyon igyeköztek asztalhon a háziak, de tudom, hogy nem az étkösség miatt, hanem a hírök érdekölték üket. Julis odala mán tiszta lik lehetött a kiváncsiságtú, hogy mé vagyok égyedül oszt mi történhetött. No a tálalások közt mindön napvilágot látott, sorra elmondtam a dogókat, hogy nem a harag vetött véget a kapcsolatnak, hanem néki is más elképzelése vót a további életrű. A falusi életbű a zsongásba-nyűzsgésbe vágyott, oszt aki a falut nem szöreti, aszt hatökörre sé szabad visszafogni, mer csak elkeseríti az életit. Julist mögnyugtattam, mint Gyurgyónét, hogy a szomszédasszony mögcsináli a speciális fehérneműt néki is. Úgy láttam , hogy mögnyugodott, de szerintem még hallgatott vóna részletöket mög pletyit , de arra én nem vagyok kapható. A kész tényök aszt sémmit tovább.
Az estebéd után létakarították az asztalt, a háziasszony elmönt a szolgálókat kommandírozni. Mink mög  Józsi barátommal a kancsó tartalmát vizsgálni kiültünk a tornácra, mán csak azé is mer az asszonyság nem tűrte a pipafüstöt a házban, oszt most néköm is kedvöm támadt rápöffenteni égy jó illatos dohányra. Vendéglátóm került még éggyet a pincébe aszt hozott a jobbikbúl, mire elnyalogattuk addigra a macskák is igöncsak vékonyra nyalták a holdat, úgyhogy ideje vót eltönni magunkat másnapra. Röggel korán lösz a kelés, mer délelött időben akarok hazaérni. Elköszöntem a háznéptül oszt a vendégszobában a frissen húzott ágynéműben nyugovóra hajtottam a fejem,- ami aszt illeti nem igen köllött ringatni.
         Na röggel a faluhelyön röndszörösítött önjáró ébresztő rikkantására , úgy kipattantam az ágybú, mint aki a bolha csípött mög. Elkészülödtem, oszt lémöntem a früstökre. Mán a kéyé ott gözölgött a finom illatjával mög az elmaradhatatlan szilvórium. Jókora sonkát kanyarítottam a friss kenyérhöz a végin mög eláztattam belül egy jópofa bórral. Na mondok,- Juliskám ez a finom röggeli hazáig mögtöszi,- az Isten mögáldjon bennetöket a sok kedvösségé és ha átgyüttök hozzám lögyön a viszonzásban részetök.
 Kikisértek a szekérhöz amit a fiú mán előhozott, oszt befogott , csak léellenőríztem, hogy úgy van-é ahogy én szoktak üket, mer frászosak ezök a lovak.
Gyi Kese, gyí Bandi és a gyöplüt mögrántva sebességbe raktam üket oszt mögindultunk haza Dugványpusztára a kalandos utunkrú mögtérni.
A hazaérés az égy külön levelem lösz.

Kelt, mint a kalács ,íródott Csujogon Lökött Józsiéknál hazatérőben….