:
Drága szeretött hugicám, Zsuzsink!
Pókerhát, III. Zsiga utca 13.b.
Csujogi levelek
Édös lelköm Zsuzsikám!
Bizony nagyon mögörültem a Bori sikerinek abba a nagyfaluban. Marci sógor írta is azokka a rozoga gyöngybötűive, hogy nem győzi húzigálni a Bori négyfokozatú szelepjit, mög köpülni. Aszongya, hogy ifjúkorába nem köpült ennyit, mint mastanság a tehénke után, de az-az igasság, hogy két köpülést össze sé löhet mán hasonylítani. Biza, ha emléköim nem csalnak, mán pedig jó a memóriám, az nagyon fájíntós dolog vót. Hát csak jó, hogy Beusom elhozta a varrómasináját, mer Lököttnének gyártcsa a kötőféket arra az írdatlan nagy bögyire, a régit mög Józsi haltartónak használi. A jó méretös harcsa csak úgy az ajjárú pislog.
A két asszony nagyon el van együtt, Julis úgy néz Beusomra, mint aki most üdvözül, mer mán a szomszéd tanyákrú is áthítta az asszonyokat, oszt olyan a gang, mint egy kirakodóvásár a sok nagyfarú mönyecske mondja a magáét. Oszt mindégyiknek méretöt köl hogy vögyön az új fehérneműhön. A Gerzsont mög az asszonya ugrasztotta a közeli városba a röföshőz, hogy hozzon, amit Beusom fölírt néki, mindönféle csipkét, csatot, gombot, mög tuggya fene mi mindön csudaságot. Csakhogy a férfiszömnek tessék a dolog, mármint a tartalma.
Persze este az embörök is átgyüttek, oszt a tanácskozást mögejtöttük Józsi koma borospincéjiben, ami igöncsak hasznosnak mutatkozott, mer ölég sok új dógot mögtuttam tülük. Csak égy nagy baja van ennek a borospincének, a sok előnyirű né is beszéljek, mer aszt mindönki tugyja. Nos, a népi mögfigyelésöm az, hogy a pince levegője, vagy a nemes-penész töszi a szömme, hogy elhomájosul, amikó fölgyün az embör. Mán égy ideje figyelöm eszt a dógot, és tervezöm, hogy írok égy tanulmányt a helyi rikkantóba, hogy másoknak sé lögyön kétsége, hogy mitű van, mer szerintöm a bór csináli, de az asszonyoknak eszt nem köl tudni, mer így is ölég baj van ebbül kifolyólag, nem köl még a tűzre olaj nékik. Tudod ugyé Zsuzsim, hogy mennyire tisztölöm az asszonyokat? No hát ezé! További hasznos dolog! Például az, hogy az ólba bevezették a zenét, oszt a sertésök a moslékot is mög a szömest is más taktusra öszik, oszt igön nagyon gyorsan híznak. Úgyhogy sömmi hastánc, hízás van! Mikó a vályúba kapját az élelmöt, akkó az a heves-metal zene mögy, vecsernye idöbe mög valami lassú tangó. A legfurcsább zene akkó szól, mikó a kandisznyóra rágyün a happáré a koca mög illögeti magát. Akkó aszonygya a Jani, hogy van égy erre licencözött zene, a zsötem! Akkó asztán a kandisznó béugrik a taligába, hogy vigyék ütet a jányosházhon. Hát tuggyátok mög ez még sömmi, de majd apránkint eszömbe jut, oszt mögosztom véletök.
Vélünk ilyen nagy dógok nem történnek, mint véletök ott Pestön, de láttam itt a komámná egy érdekös szerkenytyűt. Aszongya, hogy távolba löhet vele beszéni, oszt nem is köl kulbrizni sömmit.
- Jaj lelköm kishugom Zsuzsim! Ha láttad vóna a sógornőd Beus nézésit, abba benne vót mindön.
Én óvastam bélüle. Hallod-é! Ott abba a nagy Pöst városába tudsz-é olyan bótot, amibe ilyet árulnak, mer aszonta a Józsi komám, hogy ott vötte, és égy mai embör aki ad magára ilyet használ.
Hát én is úgy gondultam, hogy vöszök éggyet Beusnak, éggyet magamnak, és nem köll néki a tüdejit kiordítani, hogy mönnyek be a kertbű, hanem csak belemongya a kis kütyübe, és hipp-hopp mán hallom is, de ez nem azt jelenti, hogy igenyösen hazatartok - no nem - mer van az úgy, hogy erőszakkal berángatnak a haverok a kocsmába, és a fene szöret ellenközni. Tudod, hogy én mindég nyájas embör híribe álltam, oszt ezt a csekélységöt mögtöhetöm a falubéli cimboráknak. Habár Beusom sokszó mongya;
- Hej, Te Matyi, mer így is hív engöm! Elöbb–utóbb úgy jársz, mint Marci sógor, hogy rálöhet könyökölni a májadra.
Drága lelköm, Zsuzsi húgom!
Még nyugodtan időzzetök abba nagyfaluba és ha sikerülne olyan távolba beszélőt keríteni nékünk, - akko írjad mán mög, oszt készítsük rája a pizt, mer Beusom most igöncsak mögkeresi a rávalót.
Márton sógort is üdvözlöm, oszt szöggye aszt a lepínyt né hogy szarba maraggyatok. Viszök néki jó kis itókát kárpótlásnak.
Íródott Józsi komám pincéjiben még élös szömmel.
