:
Egy vers margójára...
Mondtam már sokszor,
de úgy érzem nem elégszer
nagyon féltelek, habár
csak alakod törékeny.
lelked keményre edzett
a sok vihartól,
viszontagságtól.
versed olvasva
szemem könnyben úszik,
égve lángol.
ne hagyd,
hogy szavaid elfogyjanak,
iszom és isszuk
a sok szép szavad.
legyél ily csodás gyógyvizünk,
ki ha kell,
saját bajából tanárunk nekünk...
(44 szó a szövegben) (674 olvasás)
aranytk: (09-29-2006 @ 11:46 pm)
Édes Istenem... én most nem tudok megszólalni a meghatottságtól... nem is hiszem el... ez tényleg nekem szól? Ne ríkass meg, Te!!! Ölellek, nagyon. KÖSZÖNÖM... Köszönöm, hogy lehetek - Nektek.
LEKA: (09-29-2006 @ 11:51 pm)
Józsi! Szuper vagy! Nagyon megható, ahogy a féltésed versbe öntötted. Egy igaz barát. Szeretettel: Éva
prayer: (09-30-2006 @ 06:59 pm)
Józsikám! Soraid úgy hatottak rám, mint József Attila verse, Thomas Mannhoz! "... Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait." Katit biztos nagyon boldoggá tetted vele!
zsuka49: (09-30-2006 @ 07:57 am)
Kedves, szép sorok Józsikám!:))
Zsuzsi
csitesz: (09-30-2006 @ 08:08 pm)
Szavai nem fogynak el. És tudja, hogy mellette vagyunk, a full barátok a nyugalmat hozzák el.
Elnézést, hogy rímelt. Versed nagyon őszinte, szép. üdv. Józsi
blue: (09-30-2006 @ 10:07 pm)
Csodaszép verset írtál Katinak, jó volt olvasni.
