Ó mily kimerítő nap
szablya alatt hörög a gaz
vér, vér mindenütt vér
szívem úrnőmé ég...
hol van hát hírvivőm
merre tart hol repül
vár tornyában a távolt kémleli
hírem várja mikor érkezik,
végre sátramba fáradtan roskadok
mikor szél lebbenti az ajtólapot
várbéli hű szolgám madara szál be 
Ó mily rég vártam, hogy jöjjél
lábáról a levelet azonnal
elé a legjobb magot szórtam
de a hír fejbe vágott
jobban megszédültem
mint egy buzogánytól...
szívem hölgye ó mily gyalázat
másnak adja a baldachinos ágyat
gyengéd kegyével mást ajándékoz
míg én a szaracénokkal csatázok,
lovamat azonnal kiáltok nagy hanggal
szalad a szolganép frissen kantározza
a leggyorsabbat ide elém
megleckéztetem én eme legényt,
ki váramba titkon lopodzik
gyertyafénynél igencsak vágyakozik,
Ó te gyenge nő lábadról e gaz levett
fuss Casanova ha kedves az életed,
ez lesz az utolsó nászod
férfiasságod négyfelé vágom,
Ah de hova futok országokon át
addigra árkon bokron túl lesz a galád,
nem addig az a holnapi csata előtt,
szaracén szépségeket rabolok
s velük múlatom az időt,
bánatomra írt tölük veszek,
majd ha megtérek rendet teszek...