hangok



távolodsz,
alakod egyre kisebb
feloldódsz a láthatárban,
cipőd koppanását
már nem hallom
csak távolodsz
homályba vész
alakod,

egyre messzebb vagy
láthatatlan
hova lettél,
lépdelsz valamerre
vagy csak ülsz egy helyben
fogysz mint csillag
fényben,

kicsúszott kezed kezemből
nem tartom többé
ölelkező nyírfaágak
szomorú éjszakában
hamuvá vállnak
a fájdalom sújtó erejétől


lehet-e szivárvány
a szeretés?
ha nem csillan a nap
a cseppen nincs fénytörés
foszlik a semmibe
a féltve őrzött kép,
marad a távolt kémlelő
bús merengés


lehet-e híd a szeretés
vagy bármi, mi összeköt
mi erőt ad őrizni
itt bennem
mi tőled jön,