:
koldulva
Szeretve sírtunk egykor
és sírva szerettünk,
hittük a boldogságot
szépséget
s benne a szerelmet
hívlak, de süket vagy
mást mondasz,
más amit füled meghall
pedig szíved tudja,
akarja az igazat
kezem nyújtom esdve
hangom koldulva bolyong,
de csak nézel rám
vagy azt sem,
értetlenül,- mint mások
2006.11.05.
(48 szó a szövegben) (654 olvasás)
LEKA: (11-05-2006 @ 01:36 pm)
Szia Józsi! Nagyon szép! Az érzéseid fájdalmasan átsütnek soraidon. Szeretettel: Éva
gabiga: (11-05-2006 @ 12:39 pm)
Széép!...és mennyire meg tudom érteni...de ha az Ő szíve tudja, akarja az igazat, akkor a füle is meghallja szavad, és nem fog értetlenül nézni.
LunaPiena: (11-06-2006 @ 06:43 am)
Új hang tőled, vagy ugyanúgy a régi, csak a melankólikus ősz bolyong veled koldulva egy kis meleget, szeretetet?
zsuka49: (11-06-2006 @ 06:47 am)
Fájdalmas, szomorkás, de nagyon jó a versed!
Zsuzsi
piroman: (11-06-2006 @ 08:11 am)
Tetszett.
