Hallod te asszony, ugyan néz már ki a kapura kit fog ez a háromlábú bolhafészek. Mert egyszer leugatja magárúl a bundát oszt, hogy néz majd ki, habár most se lennék nála szuka.
- A postás Vili az te Matyi.
- No eriggyél akkor ki elé, mert soha nem olvasunk levelet, oszt Zsuzsim nagyon rég írt mán.
-  Jövök már Vilibá ne fosson kigyelmed, te meg takarodj bolhafészek, mert a seprővel meglapítgatlak. No kerüljön beljebb Vilibá az ember már nagyon várja a húgától a levelet.
- Jónapot Matyibá ! – mikor üti már agyon ezt a háromlábú fenevadat ? Nem győzi az asszony foltozni a kincstárit ha magukhoz levelet hozok. Mert az újságot csak-csak bedobom azt iszkiri a biciglivel, de a levél az más…annak biz lelke van.
- No fújja ki magát Vili, azt hajtson föl ebből a borocskából egy pohárra a nagy ijedségre.
Ez volt a másik amitől Vili félt, Matyibá bora.., mert az a hír járta, hogy olyan guggolós bór,..hogy az milyen…- hát guggolva mennek el az ablak alatt nehogy behívják megkostólni.
- no nézzük csak és Vili kotorászott a nagy zsíros bőrtáskájában és előhúzott két levelet is. Még ő is meglepődött mert még ilyen nem fordult elő mióta eszét tudja, amit eléggé titokban is tart nehogy elirigyeljék azt a keveset. Szóval két levél, - Matyi is nagy szemeket kerekített és csak nézett szólni nem tudott…ekkor lépett be Beus asszony az udvarról, miután nem kis nehézséggel lecsitította  Bundást. Látván  a férje olyan értelmes tekintetét, amit inkább a postástól szokott meg, megijedt s összecsapta a kezét ..
- Te jó ég tán nem ütött meg a guta Matyi ?- mondjuk azon se csodálkoznák, ettől a sok rossz lőrétől amit megiszol. Lassan felocsúdik mindenki az első meglepetésből és nézegeti, olvassa a borítékon a feladót. Az egyik ismerős száz közül is felismerné, Zsuzsi húga szép betűit, mintha mindegyik a képeskönyvből lépett volna ki csupán azért, hogy díszítsék a borítékot.
Most megrohanták Matyit az emlékek. Mindig így volt ha a húgaitól jött levél , Zsuzsit is meg Terust is nagyon szerette és felváltva írtak egymásnak a soruk felől. Nagyon jó nevelést kapott mindkettő, de sajnos az élet másként rendelkezett velük. Külön tortúra a levélbontás ezt Beus is tudja, rég ismeri ura szokásait. Morgós alak, de szíve arany meg hát amúgy is nagyon jó vele , na.
Kedves Bátyám! Így a levél…nagyon jó a termés az idén , de az eső akadályozza a betakarítást…a kombájnok nem tudnak a földre menni, a gabona a földig hajol, hiába tömöttek a kalászok…na most egy pár helyi pletyka, ezt majd elolvasod te, engem nem érdekel, de itt írja .. eggyel szaporodtak…
- na ne bosszants Matyi ! Zsuzsinak gyereke? hát nem azé, de múltkor még nem volt semmi !
- dehogy a Zsuzsinak… vettek egy tehénkét, írja és tudod hogy hívják ..- Bori !
Na ezen aztán mindhárman jót nevettek. Vajon ki írta a másikat ? Ez már olyan katonásabb , szögletesebb írás. Látszik, hogy férfiember írta. Valami Elek a feladó és Dorongvárról jött.
Nézzük csak mit ír ! – na igyon Vili még egy pohárkával ! A postásnak, hogy kíváncsiságát kielégítse, muszáj volt a guggolósból elfogadni még egyet, de az első kortynál a gigája megállt se le se fel… a szemei gúvadni kezdtek, úgyhogy Bea egy gyakorlott tenyeressel a hátára csapott és a postás Vili megmenekült a fulladástól.
- Kedves Mátyás és felesége Bea! – mivel tudom, hogy jártas vagy egy két iparos munkában és feleséged is ügyeskezű asszony így szeretnélek meghívni hozzám Dorongvárra a Nefelejcs utcában levő kocsma és egyben fogadó felújítására. Teljes ellátásról gondoskodok ..aláírás: unokabátyád Átvert Elek. Na most aztán nemcsak gúvadt a szeme mindenkinek hanem tátva is maradt.                                                        

Először Beus tért észre ..hallod-e Matyi ! Te nem is mondtad, hogy van ilyen gazdag rokonod is. Na ezt eddig én sem tudtam és most már kíváncsivá tett.
- Csak, hogy menjünk el a jószágoktól ? Hacsak a szomszéd nem jön át ellátni addig őket, mert a bolhás  őt nem bántja, hacsak egyszer azért nem, mert sántít és azt hiszi, hogy csúfolja azt megharapja. Ez legyen az ő dolguk.
- No Vili holnap gyere erre és az addigra az asszonnyal  meg hányjuk-vetjük a dolgot és írunk választ Zsuzsinak és ennek az Eleknek és beviszed a hivatalba, mert nekünk lesz elég teendőnk a házkörül ha úgy döntünk , hogy elmegyünk.
Nagy nehezen kiheverte az idegrohamot a Bundás amit a postás látványa okozott neki és a horpasza se zihált annyira. Oda heveredett a lábamhoz, ez valami új volt tőle, mert ilyenre nem emlékeztem pedig régóta itt él ez a bolhaszálloda. szerintem ez már ilyen öregen született. Lassanként elvégeződtünk a ház körül és lecsutakoltunk. Asszonykám a tiszta szobában ült és valamit varrogatott, de láttam nem valami nagy meggyőződéssel. Nem hagyta nyugodni a napközben ért esemény őt sem. Mintha egyet gondoltunk volna úgy buggyant ki a szó mindkettőnkből.
- El kéne tán menni ! – mondtuk majdnem egyszerre. Matyi akkor írj Zsuzsinknak is, hogy míg nem jelentkezünk ne ide írjon, hanem Dorongvárra a Nefelejcs utcába…mi is neve a műintézménynek ? – Korcsma az Elekhez  !!! – na oda.

Pókerhát, III. Zsiga utca 13.b.