Maszong József    Matyibá


                                              Végre beértünk az állomásrú


- végre mán a házba vagyunk, oszt nem hallik bé az uccárú a röhögés, mer az  kijutott büven  mindönkinek. Legfőképp Eleköt emlögették, mivel üt ösmerték a kompániábú legjobban és csak rajta körösztü kaptuk a finom jelzőket. Kérdöztem is a baktert, hogy mér nincs az állomáshon közelebb a falu, oszt aszonta, hogy az állomást közelebb viszik akkó a sínök lösznek távol, hát ezze mög égyet köl érteni.
   Aszt hiszöm nem hozom újbú föl miket montak, mer csak libabűrös lösz a hátam, mög a bicska is nyiladozni kívánkozik a zsebömbe.
A szömbe szomszéd ugyanis annyira beletemetközött a röhögésbe, hogy kiröpült a szájábú a protkó oszt még a levegöbe repülve önállóan tovább röhögött…csak úgy csattogott a SZTK vigyorgó. De gyün még a kutyára kamion, majd mikó fröccsözni akar mög konzultáljuk a dógot.
Ahogy Zsuzsim elnéztem, alig várta a lelköm, hogy a pipiske cipöjitü mögszabaduljon, mer mán a bokái olyanok vótak, mint Borinak azza a külömbségge, hogy nem olyan szörös vót az üvé. Julis aranyos vót mer hozott néki egy lavór hársfavirágoslangyosvizet oszt abba áztatta a bütykit, de aszonta , ha belévizel akkó még hatásosabb, ez úgymond népiösen ki van próbálva, mer a brunya mindönre jó olyan , mint az esencia.
- Zsuzsim ugyan hadd mán el a sziszögést, mer aszt hiszöm, hogy kilgyó van a szobában…!
- gondotad vóna mög miko pipisködté Pestön ! – lehet az esencia csípi!
- Te báttyus, ezt nem érted ! – meg kell adni a módját mindennek.
- ne civakodjatok állandóan Matyi ! – szólt közbe Terus !
- igazad van Terusom ! – inkább beszéljünk a dogunkrú amié itt vagyunk Elekné. Na mög nem utolsó sorban a Dorongi-napokrú ami lassan a nyakunkon van.
Haladni köll a tatarozássa , mer ez a Dorongi bucsú, mög vitézi játékok a vár-romnál nagy fölhajtással járnak.
- oszt tudod Terusom , ezt a Bori-tehenkét is nevezni köl valamilyen formában….
- mire gondolsz Te,- a szemed se áll jól Matyi ?
- no hiszem aszt hugicám, mán néköm egy-két dolog kergette egymást a kobakomban…
- úgy gondutam, hogy a Borinak varr Beusom égy olyan lovagi köpönyegöt ami léér a födig, oszt van szömellenzője, mög címör rajta, mán a mi családi címörünk…természetösen kap lovagi ruhát Marci sógor is és hozzá a kádárral csináltatunk néki fakardot mög dárdát…
- hát Zsuzsival mi a terved Matyi ? – mert hát úgy kerek a dolog ha ő is szerepel !
- nos Terusom, isten mencs , hogy kihaggyam valami jóbul is az én szerelmetös hugicám!
Zsuzsim hercegnőnek lösz öltöztetve és Bori hátán fog a várhon tehenelni és Marci kantáron vezeti a sztár-tehenet. Remélöm, hogy bika nem vösz részt a fölvonulásba, mer akkó lösz haddel-hadd, akkó a sztárnak annyi.
- no kanyarodás vissza a tatarozáshon, mer arrú sénki nem akar hallani sé…
A pallérság nem egy nehéz dolog, de teli van felelössége, amit sénki sé vösz lé a hátamrú, így egész nap a kocsmába köl ülnöm, oszt figyölni, hogy ki mit csinyál, közbe, hogy ébrön tarcsam a figyelmöm, a pályinkát el köl kisérnöm egy pohárka sörrel, mer hát a látásom fényősíteni köl.
   Közbe van időm agyalni a családi címörön, mer rémlik valami a gyerőkkórbú rúla, - de az nem ma volt mán. Beusomnak rá köl hímözni a ruhákra és ahhon idő köl biza. Vót is diskurzus evégett az Elökék nappalijában, de még fojtatódott az ágyba is, miko léfeküdtünk.
- te Matyi !- visszatudsz emlékezni a gyerekkorodra? – szólalt mög Beus odasímulva jó szorosan hozzám.
- hű az anyád áldóját Beusom ! – most nem igazán a gyerökkorom jut eszömbe, hanem valami egészen fájintós dolog, amit sihedörként csináltunk.
- te asszony hadd ropogtatom mög a derekad !
- arra volna eszed Matyi, de hogy a címerrül beszélj !
- beszélök én neköd olyan címörrül amilyenrü csak akarsz, csak elöbb a plajbássza mögrajzolom néköd.
- jaj Matyikám ezt mán csak nem fogjuk a címerre rakni ! – nem-nem ott lúdtoll lösz rajzolva, nem pedig ácsceruza…!
Röggel asztán a surnyák kárörvendő kukorékolása sé bosszantott, mer , mint régön, ott pihent a párom a karjaimba ahogy elszunnyadtunk.
- no a címör mög a többi égy másik történet, de hamarosan elmesélöm. Most mönök a kocsmába pallérkodni, mög a szömöm élösíteni világos sörrel.


Íródott Dorongváron, a Nefelejcsd el kifizetni amit ittá kocsmában…