Most, hogy így ráérök,

Az egész Dorongvár olyan, mint égy fölbojdult méhkas ezze a rendezvényökkel. A kocsmában is égymásnak adják a kilincsöt az embörök, mintha mindönki most szomjazott vóna mög. No ez Eleknek nagyon jó gyün , mer a kölcségöket visszapótolja, - no mög égy kis nyereségöt is hoz. A személyzet ellát mindönt, így nekünk most a nyaralás kezdődik, nem úgy Marcinak. Szögíny sógornak kijutott a Zsuzsi hóbortjábú. Röggel korán még a legelés előtt ki köl neki vinni a hátsó udvarba Borit, - oszt manökkenösen köl járatni, hogy a várdombi játékokon né süljön föl. Égyször kivágok az ablakon valamit, mer hajnalban mindég arra nyitom a csípám ki, jobb-bal,- jobb-bal, meg hátra szarv,- még jó hogy tisztölögni nem taníjja mög,- hát ha Zsuzsin mulna a dolog biztos nem hagyná ki. Mióta ez járatás mögy a szemétdombon a kiskakas csak mutogatva kukorékolja a röggelt, mer az első napon miko kukurikúra nyitotta a csőrit, benne is rekedt a hang, - azúta a szárnyáva intöget. Oszt a tyúkok is igöncsak reklamálnak, mer a rikkantástú gyütt mög a kedvük a tojáshoz. Eszt olvastam valahun égy nagy könyben, hogy valami Pavlov nevű koma dudaszóra ötette a kutyáját. Na úgy elgondultam, ha ez a koma gyün össze az én Zsuzsi húgomma, hát akkó lönnének csuda dógok. Lehet, hogy mán Bori tangóhermonyokázni is tudna azúta, oszt énekölné hozzá a :

- bú-bú-bú, ögyé a marhafelsálambú
vagy a pacalombú bú-bú-bú,
ha nem teccik éggyik sé,
kapjföl a lepényömbű bű-bű-bű,

Oszt gyártaná a napon szárított pizzalapokat.

Zsuzsim a családi címörbe besegít, mer elutazott a közeli Mucsaházára ahun Ari is lakik és möglátogatja , na mög az ottani bőrgyárbú hoz kikészítött igazi kutyabőrt a címörhöz. Asztán én néköm mán csak az lösz a dógom, hogy a barátomma rá aplikáljam a mintát, mán a címört értöm ezalatt.
Mint mán említöttem a kócsag mellött döntöttem és címör úgy nézne ki, hogy és itt lényög :

- zőld alapon a háttérbe a Dugványpusztai templomtornya,
- elől baloldalt égy gyönyörű fehér kócsag
- jobb oldalt pedig égy hegyive léfelé kard, körösztbe rajta égy-égy lúdtoll,

Ami aszt jelentöné, hogy istenhívő jó körösztény, tiszta mint a kócsag, nemes és harcias, és a lúdtóllak a jegyzöségre…mög hát az iskolázottságra.
Mer hát szó ami szó, mindön gyerökit kitanítatta az a vén lókötő apánk, ki igöncsak szeretött matatni a szoknyák alatt. Oszt nem ám kujonkodásbú,- á nem,- hanem a jányok visongatását szerette hallani.
A legtöbb iskolám neköm vót, ami láccik is,- szám szerint tíz, - ahunnét eltanácsoltak, de azé csak tanútam valamit mindönütt, mire fölismerték a géniuszt bennem és aszt hiszöm ez zavarta üket, hogy elhomályosodtak a tudásom mellett, oszt irígységbű kirugtak. Jót tött a sok szömcsiszoló sőr mög a tudat élösítő pálesz, mer itt a nagydiófa alatt sok jó dolog eszömbe jut. Sokszó eszömbe jut azé Pókerhát, mög a gyerökkorom. Hajaj jó kölkök vótunk ám mi.
Emlékszöm lakott az ucca végin egy vasutas aki mindég hajnalba mönt el szolglatba oszt későn, mán lámpagyújtákó gyütt haza. Vót néki nagyon szépen godozott gyümölcsös kertje, amit mi igöncsak szerettünk látogatni, mer a bőrlabdát véletlen mindég hozzá rugtuk bé. Oszt hát bémásztunk érte, oszt közbe véletlen mindég került a gatyakorcába egy két gyümölcs. Eszt ü nagyon nehezményezte, oszt több bőrlabdát ki is hasított. No mi bosszút esküdtünk, ami aszt jelentötte, hogy egy kis möglepive vártuk haza. A házuk előtt egy nagy árok húzódott amibe nagy útilapu levelek nőttek, hát a haverokka abba beletisztőltünk, oszt békenytük a kilincsit mög odatöttük a küszöbjire, mikó láttuk, hogy a zörgö biciglijin béfordult az ucca végin. Akkó asztán uzsgyi, mögbújtunk a nagy levelök alatt aszt hallgattuk a káromkodását, mög lestük a fejit, mer aszt igöncsak forgatta, hogy merre látja mög az elkövetőket. Mán attu féltünk, hogy a nagy tekörgetéstű léhajtódik a nyakárú a feje. Elég hosszasan ecsetölte a fölmenöink erkölcseit, amit nem is csudáltam, hanem inkább aszt, hogy mikó vött levegőt mer csak a szót fosta míg csak bé nem ért a házba. Aszt szöröncsétlent még az asszonya is léhorta, hogy minek iszik aki nem bírja, mög fene önné mög aszt a bakterkoktélt amitű ilyen hülye lösz. Egyébként alapállásbú hülye vót ez a sinbohóc, mer az asszonyát mög sokszó kilestük, hogy másik embörökke üzeködött, míg ű úgymond szogálatba vót, közbe csak a biciglijéve takarózótt be valahun a piátú.
Álmodozásombú Beusom hangja rázott föl, - gyere Matyi kész az ebéd, aztán utána kinézünk a várhoz.
No hiszen ez az amitü féltem, de muszáj a békesség kedvié. Most béfejezöm majd innen folytassuk.
- mögyök mán lelköm galambom.

Íródott Dorongváron, a Nefelejcsd el kifizetni amit ittá korcsmában…mög mosmán étterömben…