Maszong József Matyibá

Az idénre ölég a kujtorgásbú…



Az idénre a kujtorgásbúl ölég lösz, mer mögszaporodnak a gondok otthun, oszt így is úgy is égymagamnak köl mögoldani üket, mer az asszony eddig is csak a szalonnal vót elfoglalva, de legalább a házat rönbe tartotta. Oszt mán csak ezé is igyeköznöm köl haza, mer a pók is úgy bészövi a házat, hogy kulcslyukat sé tanálom el.
No mög hát, nem sémmi levél vót ez Habókos szomszédtú ,
- namánmost vagy nagyon ki van tikkadva égy kis borozásra oszt szömeit vérösre nézte a pinceajtó szugerálásábú kifolyólagosan,
- vagy valami olyan édösségöt kínált bé néki Habókosné asszonyság amire csak józan perceibe emléközik Vendel, hogy járt arra vagy égyátalán létözik ez a valami.
- oszt ez a másik ami nagyon tud néki hiányozni.
Mer hát, mint jó szomszéd égy párszor kisegítöttem eme dologban, míg ő a pincébe hordót ölelgette oszt monta néki, de takaros gömbölyű vagy lelköm, mer hogy mámorában nem tudta mit is ölelgöt. Kénytelön vótam ápolni az ü kertit is, míg szerelmöt vallott a hordómnak, mert, ha a kertöt nem kezelik, el gazosodik oszt akkó asztán mit mondanak az embörök, szögíny Vendelrül, oszt így asztán ha a kert végiben vót dóga akkó mögé lopakodtam, oszt huncutkodtunk egy kicsinyt.
Abban az időben az én asszonyom is a szalonnyát többre becsülte, mindég ott vót, oszt néköm mög hiányzott a fehérnép, hát így esött mög a dolog.
- oszt nincs abba sémmi rossz, hogy Habókosnéva összekötöttük a kellemetöst a hasznossa, azé a gyomlálás is haladt, mer ahun duggatnak ott gyomlálni is köll. Faluhelyön ilyen finoman mongyák.
Mennyi mindön felszínre gyün égy levéltű. No nem is sokat gondulkodtam a dógon, hanem mögpakoltam a holmiva a szekeret, oszt amerrű gyüttem arra fordítottam a rúdját.
Vendéglátóimtul búcsút vöttem, - no isten áldjon Elek, köszönök mindönt, ha valamiben hasznomat vöszöd a címöm ugyanaz, - írj és én gyüvök hozzátok.
- rendben, válaszolta Elek és egy demizson itokát az ülés mellé tött és hozzá Juliska az elemózsiás batyut, mög egy pár csöpp könnyet is létörült az orcájárul. Hát nem sok híjja, hogy én is mán szipogásilag vótam, de erőt vöttem magamon, oszt mondom Julisomnak..
- hallodé Te sogórasszony nem temötnek még engöm, várnak még rám tűzes menyöcskék…
erre osztán átváltozott az orcája nevetésbe..
- hallod-e Te Matyi..sosé javulsz mög, de mér is, mer akkó nem ösmerünk rád.
Hosszú vót a Nefelejcs ucca, oszt míg végire nem értem addig kinn intögettek Julisék. Nagyon möghatódtam ezön a kedves embörségön. Csak mikó a falu határán a Csujogi pórtalanított fődútra tértem akkó tűntek el a szömem elül. Onnantú mán csak ez a két fingós jószág vót a társaságom, no mög a fonot demizson a kis borocskával. Nem zargattam Kesét mög Bandit, mer nagyon bé laktak zabbal mög lucernával, oszt ha möghajtom üket úgy fognak durrogni, mint mikó a trabantnak rosszú állították bé a gyújtását, aszt durrogott-füstőlt, oszt olyan büdös vót a környékön, hogy hozzá képöst a fekálos kocsi mosuzos parfüméria.
No ezzel a tempóval is odaérök estére Löködő Józsiékhon, oszt möghállok, röggel mög tovább haza, de közbe esik még a Gyurgyó tanya,- no majd lösz valahogy.
Embör tervez Isten végöz, ahogyan a mondás tartja. Mán messzirű láccott a Gyurgyói birtok ahogy közelödtem. A nagy hőségbe az állatok mind béhúzódtak a facsoportok árnyékába. A nap már magasan járt az égön , oszt a ponyva alá is béhúzódott a meleg is mintha néki túlzás lött vóna aszt hüssölni akart vóna.

A borom mán égy órája elfogyott, de a víz amive hűtöttem a tarkóm fölmelegödött így sémmi de sémmi hasznát nem vöttem. Mán épp időszerű vót, hogy az udvarház kapuján béforduljak. Nagynehezen előkurjongattam a háziakat, mer a kutyájuk nem engedött a bakrú lészállni, oszt jobbnak tartottam a békösségöt vele mögtartani.
Szögíny Gyurgyó komám nagy szömeket meresztött előszö mikor látta, hogy égyedü kecmergök lé a bakrú. Intött a házi mindönösnek aki béhozta az utazó cuccom és engöm tessékölt előre, hogy Mariska belül van oszt majd mindönt mögbeszélünk a hűvösön nem tartozik a személyzötre. A nappaliban kellemetös hűvös fogadott, előkerült a finom borocska égy cserép korsóban aszt a beszéd is mögindult. Úgy nagy általánosságban kielégítöttem a kiváncsiságukat a történtökrű, oszt napiröndre tértünk fölötte. Mariska vót bajban, mer amit én tudtam mög láttam nem köllött bizonygatni, mögáldotta a teremtő bögyökke oszt tartót mög nem nagyon kapott hozzá. Akkó nyugodott mög, miko mondtam néki, hogy a szomszédasszonyom is jól varr és sokat tanult Beustú, biztosítottam felüle, hogy segíteni fog a problémáján. Látszólag mögnyugodott, legalább is én úgy láttam vagy a bor tötte velem, mer kezdött jóesni. Aszt hiszöm addig poharazunk, hogy itt tötöm az éccakát. A háttérbe mönt a televizenyójuk, mer arra asztán igön büszkék vótak. Arra löttem figyelmös , hogy ismerős hangok mög téma van benne. Arra nézök és elképedök, de láttam Gyurgyó komámon is, kiabált is ki a konyhába Mariskának aki mán a harapnivalónak készülődött neki,
- gyere mán Mariskám, néz kik vannak a dobozban…
Az én húgom az asszonyom mög Bori a tehén, no mög a riporter aki faggatta üket. Valami botrányrú vót szó, hogy nem akarták fötakarítani a Bori lepényit az állomáson oszt ezé elkobozták a tehenet. A kártérítést vagy mögfizetik vagy a Bori kalapács alá kerül oszt abbú fizötik ki.
- jaj szögíny Bori, hát nem töhet rúla, hogy ilyet tösz, a gazdájának köllött vóna vönni neki aszt a „ tehénpelekát” ..
Látva kétségbe esésöm Gyurgyó komám aszongya néköm, - hát Matyi nem lévágják aszt a szöröncsétlent, hanem elárverezik.
No akkó igyunk az ijödségre, és egész mögkönnyebbültem.
A beszéd itt másfelé terelődött, mer föltünt, hogy nem dörgölödzik a macska a lábamhon. Kérdözöm én , hogy merre van ez az aranyos hizelkedő nyau.
Erre Mariska csattant föl, - hát a kentök multkori danászása után fölmondott oszt világgá mönt, a kutya is csak azé maradt, mer mögvót kötve, de sokáig kedélybetög vót szögényke, - mindég valami égyformát ugatott, még jó hogy nem értjük, mer hogy nem aszt bizonygatta, hogy az operába helyük az biztos. Azuta az embőrtül nem fogadja el az étölt sé a vizet.
Az estebédöt elköltöttük oszt a meleg a bór no mög ez a hír mögtötte a hatását, szóval mindön összegyütt. Nem köllött kétször kérni a maradásra, hogy háljak mög. Úgy vótam véle, majd röggel a hűvösön jobban haladok, mög a lovak is jobban húzzák a szekeret. Majd az úton ha nem rázkódik nagyon akkó folytatom. Most béfejezöm mára. Jó éccakát.


Kelt, mint a kalács ,íródott a Gyurgyó tanyán…!