Maszong József   Matyibá…

                                Végre itthun vagyok…

      Most , hogy égyre közelébb érök Dugványpusztáhon, mindjobban elfog a honvágy. No mondom is magamnak,- hallod-é Te Matyi néhogy asztán elérzékenyülj annyira, hogy a Bundást kezd csókolgatni ha elibéd szalad.
Csujogot épp elhagytam mikor gyanúsan erős vót a napsugárzás, - mög is jegyöztem ebbül még valami rossz gyühet rám, oszt ideje vóna eszt a két gebét mögnógatni, hogy mozogjanak, mintha élnének. Az ég alján igazán nagy vót a sürgés-forgás , a felhők csak úgy gyüttek möntek. A kis pajkos fodros szaladt elől oszt követte a haragos feket. Amíg én így a gondolataimma vesződtem, az ég égy darabja aszt hiszöm lészakadt, mer akkorát dördült, hogy a két lovam égybül fölébredt az álmábúl, oszt éktelen futásnak eredt. Na most mög az lösz a baj, hogy szétrázzák eszt a rozoga szekerem.
   Mondhattam én néki ,- hó-ha-hó, mög  prrr.. a szám rojtosra prüttyögtem, azok  úgy mögbokrosodtak, hogy tán a világbú is kifutnak, ha nem az ösmerös úton vágtattak vóna, a gyöplü is csak némiképp csillapított vad futásukon.
   Az esőt , mintha dézsábú öntötték vóna úgy folyt, be a ponyva alá. Így értünk be Dugványpusztára, oszt égy trappba a Homokháthy birtokra. A Bundás , mit jó előre jósolni lehötött mögérözte a jöttünket futott elibénk, oszt égy nagyott dobbantva a bakon termött mellettem. Na remélöm én is eláztam annyira, hogy az esőtü belüle menekülő bolhák nem nálam kérnek menedéköt, mer ha mán ránézök erre bolhafészökre vakarózni támad kedvöm.
   Most jól esött ez a ragaszkodása, mer ez őszinte vót, ellenbe égynémely embörrel aki számításbú kedves.
   A Bundás a bakon ülve , mint égy tengeri révkalauz úgy kommandírozta a Kesét mög a Bandit, de éktelen ugatására előkerültek a szomszédok is. Habókos Vendel nem törödve az esővel megidvezülve nyitotta a nagykaput, hogy behajtsak az udvarra. A nagy lármára előkerült a szomszédasszony is egy takaros kis mönyecske társaságában. Gondolom ez löhet a Pönce akirü írt a leveliben. Majd ha mindön a helyire kerül oszt elkvártélyozom magam itthon, szömre vösszük a mönyecskét, addig csak kis lapos oldalpillantássoka mérögetöm. Vendel a nagyobb ládákat hordta bé, az apróságokban a két asszony segédközött. Habókosné nem félreérthető pillantásokat küldött felém, mint aki örül is mög nem is, hogy égyedül gyüttem haza. A hír mán mögelőzött engöm, mer a helyi hagyományörző egylet fogatlan vitézei ott ittak Elekné a kocsmában oszt mindönt első kézbül tudtak. Vendelné mög a levélbül amit a férjinek írtam abbul mindönt tudott. Csak aszt nem milyen lössz a fölállás most ebben a helyzötben. Mer hát itt van ugyi a Gyurgyó Gyuri feleséginek a Suber Maris húga, Suber Panni…köztünk nevezve a Pönce.
Miko asztán végre mindönt béhordtunk,- mondom nékik,- mosmán asztán huppanjanak lé kentök oszt hadd nézzem kentöket miféle változás történt miuta odavótam.
   Vendölön láttam aszt kiszáradás előtti sóvárgó nézést, - Vendöl, kanyrítsa lé kend a szögrü a pincekulcsot oszt hozzon a jobbikbul égy kancsóval. Az utolsó szó még el sé hagyta a torkom, mán Vendel a kulcsná vót, de Bundás erre égy ugrássa elkapta az utolsó nadrágszárat ami a szomszéd vagyonát képözte. Ha látták vóna Vendöl kétségbe esött nézésit, hogy most mi lösz vele,- de most hívatalos minőségbe járt el , így ráripakodtam Bundásra, hogy haggya békin, mer akkó mindannyian kiszikkadunk.
 Most , hogy háromasban maradtunk, a Bundást lészámítva, vöttem szömügyre a vendégünket. Mit mongyak , még a Marisná is jobban helyin vót mindön. Takaros kis bögyös szőke mönyecske, oszt nem böszél állandóan csak ha kérdözik, ami égy nagy erény nálam.
  A másik mög az, hogy rémlött valami a régmultrú, de eszt majd inkább , ha Terusomma cseréltünk eszmét akkó tudom bizonyossá tönni. Most érjem be azza amit a szömöm lát mög a kezöm tapint, mer hát sok mindönt mán csak ha fogom akkó hiszöm el. Én mán csak ilen materiális vagyok, vagy mi a csuda.
 Ahogy mos mán lényugodtunk, mög előkerült nagynehezön Vendel is a pincébül, mán nem szűzen, mint lémönt, - Bundás rosszallóan rá is mordult úgyhogy Vendelt még léápolja a mentössége léjár. Szomszédasszony elibém hozta a keletközött postát ami gyütt azuta míg odavótam.
- Vendel szomszéd tölcsön mán a poharakba mindönkinek, míg a kupertákka bajlódok.
- Mer úgy nézöm a számlákat kiegyenlítötte a szomszédasszony,majd mindönféleképp röndözzük vele, ezöket a leveleket mög hónap mögválaszolom, - látom van a tesvéröktül is… na hiszen a Zsuzsié vastag , táncsak nem a Beus is írt benne? Ugyan mit akarnak még a papirokon kívül?
Először Terusomét bontom ki, mer nem olyan vastag, mög mán rég hallottam felüle hírt, nagyon sietősen köllött elutazni Dorongrú nekik, valami nincs rönbe ott Berci körü.
- no nézzük mit is ír ! Drága Matyim… eceterá-eceterá..ezek a szokásos dógok, hogy milyen hülye a közleködés, de összetörődve hazaértek. Hanem a sejtésöm itt gyütt be, mer ez a férchuszár nem bír a vérive,- hát azé köllött sietnünk haza Matyikám írja, mer ez a kujtorgó nem bírta Sommás Olga nékül, de mögjárta, úgyhogy nem köllött neköm tetlögösen bántalmazni a nyújtófa testápolóva, mer Sommás uram időelött hazaért , oszt Berci sógorod ki lött dekorálva. Van néki kétoldali nápolyi naplemente a szöme alatt, a járása kissé bizonytalan lött, mer a vella nem csak a hátán hagyott eszterházi mintát, tudod báttyus olyan errül is arrul is csík oszt négyzöt lösz belüle, haném a lábára is jutott néki, így mégint az árokparton hált a főuccán, még szöröncse , hogy fűnyírás nem vót., így borbélyhon nem köllöt vinni mikó előkerült. Szó a szó a hadifogságbú hetykébben gyüttek haza valamiko, mint most Berci, de úgy köl neki.
- no nézzük Zsuzsimét, mit ír a szentöm, ha dicseködik azza szilikonos tögyű tehenive én olyat káromkodok, hogy a pap nem győz imádkozni értem a vasárnapi ájtatosságon. Nem sokat tévödtem, mer azza a kérödző alkalmi dizőzze kezdte, hogy mutogatik möd döl a piz, csak szöginy Marci sógornak lénn köllött maradni vidékön vele, mer ugyi azé pöstre a naccságák nem vihötik föl.
- no úgy látom van közte égy lap más írássa ami nagyon ösmerös, - mer a Beusé , jó vicc!!!
- hoppá szömrehányással kezdi, hogy visszagyütt az ellenvonatta, mer csak szeret , oszt miko monták, hogy mán hazagyüttem , annyira nem szeretött, hogy ide is gyüjjön, hanem arra való hívatkozássa, hogy meséltem a bögyös Pannárú a kocsmában, visszafordult a sógornőjive a következő vonattal. Akkó csak nem szeretött annyira, szerintöm ugyi?,- mer akkó nem mögy el , mög hát nem ül föl mindönféle mönde-mondának. Na ugy köl neki mög neköm, majd szépön postázom a kért iratokat, itt a van a jó kis Vilipostás oszt földobja neköm.
Van néköm mit elintézni most sebtibü, mer valahogy el köl kvártályozni Pannát nem maradhat örökre Vendölékné, mer mer mit mondanak a népök. Így is mán ahogy hazaértem, mán a szomszéd Borcsanéne azza a seppögös beszédive rázöndítött a mondokájára, - hogy aszonygya tán éladta az asszonykáját, hogy nem hozta kend haza ? – oszt olyan gyorsan beszél azza a zsanéros pofájal, mer hogy csak az ínye vírít neki, mög elő égy kapafog, azon csudákozok miuta ösmeröm, hogy miko behajlik a szája, hogy nem lukaszti ki mint a jegyöt ! Mán olyan tökélyre vitte a seppögö beszédöt, hogy azon gondokodok elköne adni a Natónak kódolt szövegnek, mer hogy a némöt az angol, mög a többi náció is annyit értöne belüle , mint mi magyarok.
Na még errü a vénlányrú mesélök, égy-két anekdótát, mer hogy a férje , isten nyugosztalja szögényt a kitüntetésive égyütt,  halála után mögkapta a „postumus hős férj „ díjat a faluházán , amit személyösen Égybenyakú Géza adott át néki. Nem jut eszömbe a röndös neve, gyerökkunkba így nevöztük oszt a régiek így ösmerik.Emlékszöm a kertben mindég áthallattszott, ahogy mondta neki, hej Borbála nem a szépségödé hanem a nevedé vöttelek el, mer benne az két dolog amit szeretök legjobban, a bór mög a bál.
Nem mesélök ma mán tovább, maraggyon hónapra is. Én is eltörödtem az úton, mindönki mönnyön a vackára, mer ez a vihar is sokat kivött belölünk. Mög úgy látom Vendölnek sé árt a léfekvés, mer a lopó tartalma elöbb a gégájára szalad , csak asztán ami maradt mönt a korsóba.

Kelt, mint a kalács ,íródott mos mán itthun , Dugványpusztán…