Elmúlásról

Fáradt tekintete már a távolban járt,
de dolgos keze még  kezemben,
időnként meg ; meg remegve jelez,
csak megfáradt porhüvelyem van jelen.

Hittem, az idő mindent feledtet,
a süvítő szél minden bajt elkerget,
helyébe reményt, gyógyulást hoz,
a méltósággal viselt szenvedésére.

De a sors másként rendelkezett,
és eljött a végső elszámolás ideje,
a szél az elkopott életet vállára emelte,
s az öröklét fényébe repíttette.

2008.06.03.