Kövess…

Örvényként kavarog bennem s helyem keresem,
csillogó gyöngyvirágként fodrozódik a szikláról
dübörgő folyamként hömpölyögő tarka érzés.
Könnyeim  gyémántporként a szellő rabolja,
viszi a világ négy tájába s szórja vizekbe mezőkre.
Elfojtva némán magányomban várom a tavaszt,
forró éjjelek lágy suttogását követő didergő hajnalokon.
Pattog a  parázs  mégis fázom kedvesem, a szél zúgása sodor
tavaszból a nyárba menekülve az ölelések tengerében,
szeretetemmel körbefonlak átkarollak, - féltelek !
Szerelmem szikráját küldöm lelkedbe az elemektől óvva,
s a végtelenbe kiáltott szóval üzenem,- keress !,- találj rám!
Talán a hegytetőn, a tenger mélyén vagy csak viharba
burkolva várom, hogy halljam hangod lágy suttogását.
Magamnak követellek kezedet szorosan fogva tartom,
- kövess, ahol a tarka vágyak csodái valóra vállnak.
Édes álmok, karok, ölelések , az éjszakáink kincsei,
sóhajod mámorában úszom a végtelenbe, - csitt csak suttogj.
S ha majd már künn a tél szele süvíti fagyos leheletét,
akkor simulj hozzám, mert hidege hozzánk nem érhet el !

2008.07.20.