lena1: (12-26-2008 @ 10:13 pm)

Drága Lacibá! Akkor hal meg az ember igazán, mikor már a szavak is elfordulnak tőle. Milyen igaz gondolatok. Szeretettel.Lena

parakalo: (12-27-2008 @ 01:08 pm)

A szó a Ti eszközötök arra, hogy kifejezzétek önmagatokat. Ha gyötrik, akkor olyan, mintha Titeket, írókat gyötörnének. Belőlem ezt a gondolatot hozták elő soraid.

vp_rozika: (12-27-2008 @ 02:55 am)

Szia Laci! Az igaz szó soha nem vész el, annak átütő ereje van! Ebben kell bíznod akkor is, ha pillanatnyi keserűségedben úgy ítéled, hasztalan kiáltod a világba őket. Lehangoló gondolatod versbe foglalásához gratulálok, tartalmának pozitív értékeléséhez optimizmust! Rozika

winner: (12-27-2008 @ 04:16 pm)

A vers szerkezete miatt kissé kényszerképzetem támadt. De remélem tévedek.

Eroica: (12-27-2008 @ 05:23 pm)

Vers és szósiratódat átéreztem, kedves Lacóbá!

Lyza1: (12-27-2008 @ 06:05 am)

Nem olvastam még tőled ilyen lehangolt, szomorú verset!...Pedig Nálad átütő sikere van minden szónak!...Szerintem!...Én azért bízok a szavak erejében!...))))...Ne szomorkodj!...

erda: (12-27-2008 @ 07:01 pm)

A szó fegyver, kétélű kard is akár, és talán jobb hallgatni akkor, amikor sokan kitekerik, kiforgatják, eltorzítják... Gratulálok a vershez! Éva

mango: (12-27-2008 @ 09:35 am)

Lehet, hogy nekem kényszerképzeteim vannak, de hasonló gondolatok akkor születnek a fejemben, ha egy iszonyúan rossz verset olvasok...No, akkor fáj a szó, a szép magyar szó, amit meghurcolnak egy hozzá méltatlan irományban...Szóval én így értelmeztelek - és ha rosszul, akkor az csakis azt bizonyítja, hogy mennyire átszűrjük magunkon a mások verseit, és "belefolyunk" mi magunk is a más soraiba...Régiekbe, újakba egyaránt. // Jó a vers, mert továbbgondolásra késztetett...

Anna1955: (12-27-2008 @ 11:06 am)

Isten őrizz, hogy a vers meghaljon benned, nézz ki az ablakon, nálam ezerrel süt a nap, talán még madár dal is hallik, olyan gyönyörű idő van...Versre fel gyorsan...:)))))

Netelka: (12-29-2008 @ 08:07 am)

Ezt a verset most különösen közel érzem magamhoz, kedves Lacoba. Nagyon szép.

piroman: (12-29-2008 @ 10:34 am)

Pedig mennyit koptatják, csavarják, ferdítik. Átérzem a védelmére hozott versedet. Tetszik a ritmikája is, a felelgető kolónok, majd a végén a feloldódásuk a kiáltásban és könyörgésben. Grat.: piro

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:31 am)

Köszi Léna, néha elkeseredik az ember.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:33 am)

Nagyon örülök Rizka, hogy itt vagy, és olvastál. Minden jót nektek az új évben.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:34 am)

Lyza bizony fáj ez is.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:46 am)

Nem hinném, hogy az lenne Anikó. Bizony fájdalmas tud lenni. Ez nem olyan mint a tegnap előtt koszorúzás után elbeszélgettünk (palóc emberek - férfiak között - ez azt jelenti, iszogattunk), és a végén jött, hogy most azt mondjuk (palóc embereknél azt jelenti nótázzuk) el: "Ha kimegyek a doberdói harctérre..." Ez is fájdalmas volt, mégis másképpen, hiszen oly sokan haltak ott még az én kis faluból is, s nagyapám is ott harcolt. Különös volt, hogy néhányan még emlékeznek ebben a kis közösségben nagyapáink meséire és arra, hogy az emberek nem énekelnek hanem "mondják" a nótát. Ez sem irodalmi magyar s mégis az, mert hatalmas ereje van, az emlékezés, a hagyományok ereje van benne. A vers alapját viszont a mai valóság szülte egy olvasó emberben.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:47 am)

Félteni kell a kincset Anna, hidd el félteni kell.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:48 am)

Jól látod parakolo, hiszen valóságos kínt jelent.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:48 am)

Sajnos ez a valós helyzet Laci.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:49 am)

Köszönöm Erika.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:49 am)

Teljesen egyetértek veled Évike.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:50 am)

Örülök Neti, hogy így érzel.

Lacoba: (12-30-2008 @ 04:51 am)

Péter köszönöm értő olvasásod.