:
Itt van –
Ez semmi.
Az egy –
Nem semmi.
Aztán még egy –
Még több.
Egyre-másra –
Sokkal több.
Bár-ahányban nő –
A végtelen.
S a végnek hitt után –
Is végtelen.
Milyen különleges!
Itt van –
Ez nulla.
A mínusz egy –
Már nem nulla.
Aztán tovább –
Még kevesebb.
A vessző mögött –
Sokkal kevesebb.
Csökkenhet akárhogy –
A végtelen.
Az alig után –
Is végtelen.
Jaj, de érdekes!
Biz ez –
Nagy.
Kicsit hízik –
Nagyon nagy.
Még mindig növekszik –
Nagyobb.
Tovább bővül –
Még nagyobb.
Bármekkora –
A végtelen.
Nem hinnéd! Azután –
Is végtelen.
Szinte, hihetetlen!
Biz' ez –
Kicsi.
Kicsit kopik –
Nagyon kicsi.
Még mindig fogy –
Kisebb.
Tovább szűkül –
Még kisebb.
A piciben sejtve –
A végtelen.
A nem látható után –
Is végtelen.
Már-már követhetetlen!
***
Nézhetsz le és fel,
Tekinthetsz előre-hátra,
A végtelen mindent elnyel.
Zúghat csapongó elméd,
A Tejúton is túlra,
A végtelen mindent átér.
Kitágul a zsugorodó tér,
Az atomnál is beljebb,
A végtelen oda is befér.
Az öröm – felhőtlen,
Később rájössz,
A végtelen - ott sem ismeretlen.
A fájdalom – erőtlen,
Könnyfakasztó,
A végtelen itt sem tétlen.
***
S az élet?
Születünk-meghalunk –
Ez az – mi véges lenne?
Honnét ered?
És miért, vagy mitől?
Hová hal?
És miért, vagy mitől?
Hol az eleje?
S hol a vége?
Talán van eleje?
Netán van vége?
Valaha kezdődhetett-e?
Aztán befejeződik-e?
Hiszen életet adunk!
Sarjainkban haladunk!
Van-e itt végtelen?
***
Lehetséges!
Miként csak egy porszem –
A tudatlanságunk végtelen!?
(408 szó a szövegben) (726 olvasás)
vp_rozika: (01-21-2006 @ 04:17 am)
Szia Laci! Versed érdekes filozófiai elmélkedés: kifejtve a negatív és pozitív értékek miben létét. Aminek alapján aztán értelmezed az érzelmek és az élet érzéseit. Nagyon tetszett! Elméleteddel egyet értve, Rozika
lacoba: (01-21-2006 @ 05:02 am)
Rozika! Van min elmélkedni! Néha jól is esik! Köszönöm.
Anna1955: (01-21-2006 @ 07:22 am)
Nagyon elgondolkodtató vers. Gyermek korom óta töprengek ezen, hogy mi a van a vége után, mert a végtelen az megfoghatatlan számomra....Nagyon tetszett...:)))))
lacoba: (01-21-2006 @ 08:25 am)
Anna! Nagyon örülök a hozzászólásodnak, ugyanis a verset is ez hatalmas bizonytalanság szülte. Az egész mondanivaó, azok megtörései, mind-mind egy újabb felfoghatatlan határai. A konklúziót is erre építettem. Az újragondolás is többször előhozza ezt belőlünk. Köszönöm, hogy erre jártál.
blue: (01-21-2006 @ 08:29 pm)
Laci, érdekes gondolataid határozottan tetszettek.
_zizike_: (01-21-2006 @ 11:27 am)
Szia Lacoba! :) Olvastalak, s biz ismerős gondolatokat olvastam. Nagyon jól szedted versbe! :) üdv.,zizike
lacoba: (01-21-2006 @ 12:27 pm)
Köszönöm Erzsike! Szükség van néha az ilyen elmélkedésekre is.!
lacoba: (01-22-2006 @ 06:52 am)
Bizony néha kell rajta elmélkedni. Csak nem tudjuk ezt sem egyedül megoldani. És ez benne a nehéz az egésznek valahogy egymásra kellene, hogy épüljön. De hogyan? Ez ma még nagy kérdés!
Julianna: (09-14-2006 @ 06:40 pm)
Kedves Laciba! Áttértem a versolvasásra. Nem bántam meg, hogy ezzel a verssel kezdtem. Nagyon érdekes. Az idő és a tér végtelenségén (vagy végén?) elgondolkodunk mindannyian. Verseddel nagyon ügyesen kifejtetted ezt. Nagyon tetszik.