:
Ülök döbbenten a készülék előtt...
Szörnyet álmodok...
A világ egyik teteje - nyelénél meggyújtott -
cigarettamód füstölög.
Ülök döbbenten. Kicsit megcsípem magam ...
Mégsem álmodom,
A gomolygó gyászködön át,
egy nem mindennapi metszet hörög.
Ülök. Még jó, hogy ülök!
Az iszonyú pilótabajt "remélem".
+
Sír a lelkem a készülék előtt...
Élőben élő az ármány...
Amerika és a Föld észközpontjában
fénysebességgel robog a halál.
Sír a lelkem.
Nehezen hiszi mikor a szabotázst híradják.
Az ember vére fagy...,
a pokolkövet a másikban telitalál.
Sír. Még jó, hogy sír!
A reményt a szavak hazudtolják.
++
Dadog a gondolat a készülék előtt...
Porrá ropog a déli...
Az ég bizton beleborzadna,
ha a számokat ismerné tényei hallatán.
Dadog a gondolat. Sztrájkol.
Fájdalommá vált sérthetetlenségét féli.
Az ártatlanság ide, a kor oda, túl a félelmén,
innen a tudatán a fohász.
Dadog. Még jó, hogy dadog!
A sorstestvér szintén romát éli.
+++
Ökölbe szorul a hit a készülék előtt...
Nem tud lapozni a műsor...
Az ötszögletű bódulat,
a hős kráter imára kulcsolt keze gátat áll.
Ökölbe szorul a hit. Hátha mégis csak álom,
tán eltévedt mozivászon.
A küzdelem, az életharc,
a vigasz csak kicsiny kis könnyes parány.
Ökölbe szorul. Még jó, hogy ökölbe szorul!
Inog, hogy megbocsásson.
++++
Béna a kezem a billentyű előtt...
Az életet írná...
A szertelen, megszeppent,
legyengült kócokat sorokká fésülné.
Béna a kezem. A szivárványt,
a rózsaszínt, a jövőt kopogná.
Az árnyszmog teheti,
hogy nagyon magam sem merem érteni.
Béna. Még jó, hogy béna!
Talán még a kezemre ütnék.
+++++++++++++++++++++++++++++
Zagyvaróna, 2001. szeptember 11.
(367 szó a szövegben) (701 olvasás)
lacoba: (01-10-2006 @ 01:38 pm)
Köszi a látogatásotokat! Még ma is felkavar! Az értelmetlensége a legborzasztóbb. Micsoda elvakultság, a legprimitívebb tanítások semmibevétele... Mi mozgatja, emberek ezek egyáltalán? Amikor ilyet tesznek, nem hinném.
Anna1955: (01-10-2006 @ 06:39 pm)
Mikor hazaértem, és bekapcsoltam a tv-ét, pont a második támadás történt. Nem hittem, hogy nem filmet látok....percekig egyszerűen nem tudtam elhinni.... Versed még ennyi év után is megrázott....
lacoba: (01-10-2006 @ 07:23 pm)
Ilyen a mi világunk, Anna. Sosem tudjuk míly szörnyűség következhet még? Aztán, még mindig van... és még mindig... Ahogy és amiket a gyermekeink kezébe adunk, nem sok jó elé nézünk... Tehát addig kell próbálkoznunk amíg mi tehetjük... A nincs után, már nincs...
bogumil: (01-10-2006 @ 08:28 am)
nem vagyok híve a szabadverseknek.A gondolatmenet jó,a kivitelezés gyengécske. Ez a két sor rossz:A világ egyik teteje - nyelénél meggyújtott -cigarettamód füstölög.
Szerintem a cigarettának mnincsen nyele,csak töve.A szipkának van nyele.
lacoba: (01-10-2006 @ 08:48 am)
Köszi bogumil! Már nem vagyok dohányos, de este még a szomszédom a nagy beszéldetésünk közepette - miután magához tért a köhögésből, így szólt: A k... anyját! Már megint a nyelét (füstszűrő) gyújtottam meg. Ezért jót mosolyogtam a megjegyzéseden... Igen a szleng, az már csak ilyen!... A forma a pillanat műve egy versnél. Az akkori zavarodottságomat tükrözi, ezért nem tettem sosem tisztába. Mindenesetre köszi az érdeklődést, és jól esik a kritika is.
reginababa19: (01-10-2006 @ 12:07 pm)
Én nem tudok semmi rosszat írni.Akkor én is meg voltam zavarodva.Reggel,éppen anyumat köszöntöttük fel szülinapján-igen,ezen a mások számára pokoli napon született.Aztán híradó,pánik,halál és dühroham a tévében.A versed jó,én átéreztem.Nagyon is.
prayer: (01-10-2006 @ 12:48 pm)
Munka közben a rádióból értesültem a hírekről.
Azt gondoltam, csak ugratnak! Gyorsan bekapcsoltam a tévét, és döbbenve láttam, hogy a második gép élő adásban csapódik a toronyházba. Ide nem tudnék okosat írni elfogultság nélkül, ezért megosztom József Attila bölcs sorait, a "TANÍTÁSOK" verséből.
..."Megbékélt nyáját a fegyvereknek nyugodt szavával gyárakba tereli, az irigy gépek szerelemmel magasztalják s arató kezeit alázattal nyalogatják a búzaföldek."...