soman: (01-05-2006 @ 06:20 pm)
Nehéz hozzászólni egy olyan vershez, melyet valakinek a temetésére írtak. Azt azért mégsem írom, hogy gratulálok. Nagyon tetszik, ahogy összeraktad, a szavak szomorú játéka ez...
apu-s: (01-05-2006 @ 07:16 pm)
Nem vígasztallak....meghatódva olvaslak..egymásután...akárhányszor....
vp_rozika: (01-06-2006 @ 05:56 am)
Szia Laci! Érdekesen filozófálgatsz az elmúlásról... "ballag a kerék", mint az életünk. Igen, talán igazad van, a sírás a gyengék dolga, de néha muszáj elgyengülni, kiengedni a fáradt gőzt, a keserűséget, hogy felfrissülten foroghasson tovább a kerék. Főleg így érzem ezt, ha egy olyan személyt veszítünk el, aki nagy űrt képes maga után hagyni. Írásodhoz gratulálok, Rozika
lacoba: (01-06-2006 @ 08:06 am)
Csak tisztelet mindhármótoknak. Nem nagyon szoktunk erről írni, vagy mégis... Ritkán. Nagyon nehéz elviselni, ha elveszítünk valakit. Még úgy is, ha csak egyszerűen kilép az életünkből. Szaggatja rendesen. Aztán még nehezebb, amikor elmegy valaki. Végleg. Pedig ez is létezik! Hatalmas érzelmi viharok dúlnak bennünk, mert nem csak külsőleg, de lelkünkben is gyászolunk.
