Talán holnap –

Meg tán még azután.

Megdöbbent sarkokon strihhelő szegénység –

A lapokat osztó Nap sugarán –

Ugrál, tapos az elmúlás mellén.

Sikamlós szelekciója szertelen,

Vigyorgó – tán tomboló –

Glédája a végtelen halál tánca,

A végtelen halál gyásza.

*

Ma –

Talán holnap –

Meg tán még azután.

Nyakig vagyunk –

Vagy még tovább –

A saját hülyeségünk mocskában,

Reménykedünk –

A sosemlátott csodára.

Könyör nélkül tekinget a halál arca,

S meddigléttel ölelkezik a halál násza.

*

Ma –

Talán holnap –

Meg tán még azután.

Emelnünk a tétet –

Görnyedő derékon

Hosszabbítva a perc surranását –

A ma mélyébe taszítva –

Hétrét is muszáj.

Lihegő előlegre váltjuk a halál csontját,

Most még vesszőre cseréljük a halál pontját.

*

Salgótarján, Kórház 2005. január