:
éppen
a lihegő
majdnemfentvagyok
előtt ülök
a karancsi kápolna
szellőjének foltján
s a távol lehetetlenjére
tátom a gondolat
éhes száját
a látom
nem látom felé
az idő szűke
az menne
rohanón haladna
de a most
eddigbíromja
az aztán
hatalmas úr
mindenki ura
ideszegezett
a gyönyör
képeslapja elé
itt fent
aztán szállhat
a villámszárnyú
suhoghat
a belső pirkadat
teleszívommagamja
s húzza fel
feljebb még feljebb
hol a netovább
hisz’ arra már
a lélek lép
dúsra töltötte
tüdőm fegyverét
a sziporkázó lég
megnyugvást
zenél a hegyi csend
miatyánkomja
s itt hagyhatom
az oldalán fekvő elefántra
a kis kápolnát
a Karancs
majdnem tetején
Karancs, 1997
(105 szó a szövegben) (708 olvasás)
bogumil: (01-11-2006 @ 06:07 pm)
Szép,hangulati elemekkel tűzdelt vers.
prayer: (01-11-2006 @ 07:23 pm)
És milyen jó felfrissülni, s lélekben lecsendesedni!
soman: (01-11-2006 @ 08:35 pm)
Igazán magával ragadó rövid soraid lágy remegése, különleges szavaid hangulata, jó ez, jó nagyon! :)
Zsuka49: (01-11-2006 @ 10:27 pm)
Jó bizony, - örülök, hogy én is olvastam.:))))
Zsuzsi
lacoba: (01-11-2006 @ 10:33 pm)
Örülök a bizalomnak, hogy felém néztek. Igyekezni fogok eleget tenni, hogy az éppen túltengő hangulati hullámokat az én tárházammal megpróbáljam terelni. Szerencsére van miből! 40 évbe sok betű belefér!
giorgio: (01-12-2006 @ 01:12 pm)
Szép hangulatú vers, grat!
Anna1955: (01-12-2006 @ 02:36 pm)
"dúsra töltötte/
tüdőm fegyverét/
a sziporkázó lég"....Nagyon jóóóó:))))
lacoba: (01-12-2006 @ 02:42 pm)
Köszönöm a biztatásotokat! A piciny örömök is át tudják dolgozni az ember külső-belső barázdáit! Jól esik, hogy nem csúszik át rajtam az a kurzor!
szerzs2: (01-14-2006 @ 08:38 pm)
SZIA LACI!
NAGYON TETSZIK EZ A VERSED(IS).
MA ,SZÁMOLNI SEM TUDTAM HÁNYSZOR TÉRTEM VISSZA RÁ.
lacoba: (01-15-2006 @ 12:47 pm)
Erzsike! Megint a pillanat műve!
