:
Viaszszárnyát vesztve –
viharként száll
a gyermekkor,
eleven tudattá tornyosulva –
merengőn –
alig sem bátor.
Emlékké zúzza mi védve –
száguldó ködön hál,
gúzsba vett cirok nélkül –
töretlen tündökli táncát.
Kábult álmából viharzón –
mennyei dalt kóstál,
parttalan molyosban zsugorít – félszegen –
s vélt sugárban itatja arcát.
Remegő álomként
a serdülőkor, csak volt már,
szikrázó lélekben –
esendőn – kehelyre száll.
Leheli igézve –
a sugallat dicsre vált csendjét,
cseppet sem rejtve – felhőtlen –
a piciny kis ruhácska rendjét.
Csapong burjánzón –
a létzene kétszólamú húrján,
s dúdol délcegen –
a mindenséggé rendelt ablakán.
Szeplőit feledve gyönyörként –
cseréli könnyét,
dacolva esküszi eredőn –
a szerelem fényét.
Viszonzásban múlatja – epedve –
jajongó búját,
végtelenné véve – erőtlen –
a mindennapok súlyát.
Ékével takarón –
huszonháromra számlálva sodor,
s kerékbe törve ficánkol – esetten -
a megcsalt gyermekkor.
Salgótarján, 1972. június
(332 szó a szövegben) (686 olvasás)
soman: (01-13-2006 @ 05:17 pm)
Érdekes e versed is, mint a többi; szinte minden sor külön értelmet hordoz, nem lehet könnyedén átsiklani a sorokon, figyelni kell a betűkön túlra. Most megyek, elolvasom mégegyszer! :)
Lacoba: (01-13-2006 @ 06:15 pm)
Soman! Igen! tudatosan tettem egy sokkal nehezebb verset fel most. Kell ez is. Jól érzékeled. Egyszer egy klubban beszélgettünk róla. Akkor még volt klub. És úgy igazán kivesézve egy hónap is kellett a hullámok, a képek a nyitott és rejtett hasonlatok, a sorok mögötti titkok megnyitására és egy kislány, ma már felnőtt bevállalta egy versenyre. Mivel az én nevemmel nem volt szerencsés akkor szavalóversenyen indulni kitaláltunk egy nevet (Horsi Benedek) és így helyezést is ért el.
vp_rozika: (01-14-2006 @ 05:46 am)
Szia Laci! Veled kapcsolatban most találtam szemben magam azzal a ténnyel, amiért nem túlzottan kedvelem a lírai kifejező módot... Súlyos, nehéz vers, számomra fogyaszthatatlan. Sokszor elolvastam, sejteni vélem, de érteni nem hiszem, hogy értem. A hszekből próbáltam okosabb lenni, amit nagyon ritkán követek el magam ellen, de csak arra a megállapításra jutottam, persze, hogy nem értem, hiszen én nem vettem részt az elemzés sorozaton;-)). Versed nyomot hagyott bennem értelmezés nélkül is. Rozika
lacoba: (01-14-2006 @ 07:28 am)
Rozika! Ez is én vagyok! Nem titok ez egy nagyon nehéz vers, de ha egyszer a fonal összeérik akkor egy mondat is lehetne, s a cím is sugallja ugyan, de a másik oldalról. A kis sorozat annakidején a klubban azt a címet viselte: Felnőtté válás. Azt hiszem még közelebb hoztam a téma általánosságát és az egyedi egyén tapasztalatainak vegyülését. Légyszives most is olvasd el. Ezek után. Köszönöm.
Anna1955: (01-14-2006 @ 09:17 am)
"Szeplőit feledve gyönyörként –/
cseréli könnyét, /
dacolva esküszi eredőn – /
a szerelem fényét."...versed többször elolvastam, mert nagyon tetszett.... Nagyon jól írsz verset is, nem csak prózát..Gratulálok..:))))
lacoba: (01-14-2006 @ 10:18 am)
Anna Te pedig nagyon megtisztelsz! Eddig igyekeztem ebből a műfajból könnyedebbeket feltenni. Ez egy kimondottan nehéz vers. Köszi, hogy olvastad!
