:
Állítom – nem szőrös,
De még csak nem is azért,
Mert fenemód dölyfös,
Vagy pamacsolt sima arcélt.
Állítom – nem kocka,
Kidolgozásban – míves,
Picinybe zárt levegő vacka,
De így is sikkes.
Állítom – nem fehér,
Cseppje halovány,
Mígnem – valamihez – hozzáér,
A színekben játszó szivárvány.
Állítom – nem nehéz,
De tán az is lehetne,
Ha a vigyázó kéz,
Már nagyobb lehetne.
***
Jaj, de szép!
Apuci!
Én is szeretném!
Zagyvaróna, 1982. július
(55 szó a szövegben) (692 olvasás)
Anna1955: (01-20-2006 @ 04:48 pm)
Unokámnak kinyomtattam a versikédet, nagyon örült neki....:)))))
lacoba: (01-20-2006 @ 05:02 pm)
Én pedig a Ti örömötöknek örülök! Anna Drága! Léteznek ezek az elkapott kis pillanatok, és mindannyiunk számára fontosak.
agnes: (01-20-2006 @ 08:19 am)
Ez nagyon kedves. Versedről jutott eszembe, mikor a tesommal álltunk kisgyerekként az erkélyen, és szappanbuborékot fújtunk....és ott ragyogott rajta a szivárvány. De hol van az már.....
lacoba: (01-20-2006 @ 08:54 am)
A lányom akkor négy éves volt. Hatalmas élményt jelentett neki ez az új felfedezés, amit a szappanbuborék hozott. Ma egy budai középiskola tanára. Örülök, hogy olvastál.
khama: (01-20-2006 @ 10:52 am)
Ez nagyon aranyos! :)
lacoba: (01-20-2006 @ 11:49 am)
Khama! Köszönöm a figyelmedet, és tudod ennek is a mindennapjainknak kell lennie, akinek nem az... Hajaj!
