:
Előttünk a világ,
s akkor mögöttünk –
a mosolyok mosolya,
a gyermek könnye
a tudatlanság növekményei? –
Csak úgy –
volt, és kész?
Nem kiragadott rész ez,
és ezekből lehet az egész?
Előttünk a világ,
és a mostunk ténye –
a szerelemek fénye,
a munka kénye
a kesergés győzedelmei?
Aztán –
nem érdekel, és kész?
Hol az elég eleje,
hogy lehessen kerek az egész?
Előttünk a világ,
és a jövő léte –
a csapongás bővére,
a lesz ereje
a bevehetetlen akadály végei?
Netán –
lesz valahogy, és kész?
Mitől a lét regénye
és az álom lehet majd egész?
Drégelypalánk, Légvédelmi lőtér 1969.
(94 szó a szövegben) (696 olvasás)
lacoba: (02-02-2006 @ 02:23 pm)
Angelika, valóban így van. Éppen ez az üzenete a dolognak, még magamnak is. Köszi!
soman: (02-02-2006 @ 07:07 am)
Lám, az éber baka, ki hátra-hátra pillantva kémleli a távoli messzeséget - valahol a látóhatáron is túlra tekintve...
lacoba: (02-02-2006 @ 07:41 am)
A borzalmas hidegben, és egy fűtött sátorban. Kemény dolog volt.
Anna1955: (02-02-2006 @ 08:36 pm)
Nagyon jó a versed, a dátum megborzongat, minden alkalommal...:)))))
lacoba: (02-02-2006 @ 09:20 pm)
Anna Drága, engem is. Hát még a körülmények, és a tanulságok... Egyébként nem úgy raktam össze a verses kötetet, hogy időben, hanem úgy minden időből kerültek bele versek. A most következő is hasonlóképpen áll össze. Így bizonyos kortalanságot kapnak gondolataim, ugyanakkor a különbözőségek is tettenérhetők. Köszi!
LunaPiena: (02-02-2006 @ 10:18 am)
Az eltelt évtizedek dacára (sajnos?) nem vesztett semmit a mondanó az aktualitásából.
lacoba: (02-02-2006 @ 10:44 am)
Igen Luna. Amit leírtál - nap mint nap nekem is előjön. Találok olyan régi kéziratokat, amiket éppen bepötyögök, hogy én is meglepódök az aktualitásán. A napokban olvastam egy régebbi verset, az a címe: Mai színek. Még 1972-ben írtam a világ agraszivításáról. Abszolut aktuális ma is. (Zordon, ódon kordon, rendőri fantom ejt fekete foltot - fényes feketén...)
Angeli: (02-02-2006 @ 10:49 am)
Annyira örülök, hogy több mint harminc évvel ezelőtti munkáidat is megmutatod, mert valóban: nem porosodtak el, nem lettek avittak. Érdekes, hogy már akkor így láttad a világot.
