Zsuka49: (02-03-2006 @ 07:22 pm)
Bizony Laci, én is szeretnék gyerek lenni, vagyis "pulya".
Azt hiszem, hogy sok mindent másképp csinálnék.!!!:))))
Gratulálok a versedhez: Zsuzsi
lacoba: (02-03-2006 @ 07:43 pm)
Igen, lenne egy-két dolog, amit én is másképp csinálnák. Ma azonban már csak az adatik meg, hogy örök érvényre tegyük a megírással. Köszi Zsuzsa!
prayer: (02-03-2006 @ 09:01 pm)
Gyermek korom örökös világa! Oly messze már, mégis milyen erősen él bennem.
lacoba: (02-03-2006 @ 09:07 pm)
Zoli mély nyomot hagy bennünk a gyermekkor. Ősszel 17-ed magammal rendbetettük volt tanítóink, tanáraink sírját. Mindegyikőjükhöz szóltam versben néhány szót. Ezek egyike ez a versike.
prayer: (02-03-2006 @ 09:30 pm)
Kedves Laci! Kevés információkból, és gyönyörű írásaidból arra a következtetésre jutottam, hogy neked rengeteg energiád van, és semmi nem megy veszendőbe.
blue: (02-03-2006 @ 09:50 pm)
Laci, köszönöm, hogy olvashattam versed, nagyon szép.
Anna1955: (02-03-2006 @ 10:45 pm)
Mintha tegnap lett volna....:))))) Versed nagyon tetszett...:)))))
khama: (02-04-2006 @ 01:47 pm)
Magaddal ragadtál minden szóval, minden sorral. :) Gyermeki lényem boldogan mosolygott. :)
lacoba: (02-04-2006 @ 02:00 pm)
Khama köszönöm, hogy közvetíthettem ez az érzést. Örülök ha teteszett.
soman: (02-04-2006 @ 06:21 am)
Ugye jól emlékszem, hogy Zsófi tanító néniről már olvashattam vmelyik prózádban? Méltó emlékezés.
lacoba: (02-04-2006 @ 07:08 am)
Gaby köszönöm szavaid! Sokat jelentettek nekem és környezetemnek volt tanítóink, tanáraink. Igazi hatalmas egyéniségekről van szó. Majd jönnek még a többiekhez írott verseim is.
lacoba: (02-04-2006 @ 07:12 am)
Anna, képzelj el egy középkorú, hajkoszorús, sötétruhás igazi pedán tanítónénit, aki a gyerekekkel hegyetgurul. Nem lehetett nem szeretni. Sőt! Büszke vagyok rá, pedig Ő nem sokat kapott annakidején, csak bennünket, akikre Ő szeretett büszke lenni.
lacoba: (02-04-2006 @ 07:17 am)
Igen Ottó, jól emlékszel. Az az írás közvetlenül a halála után született. A mostani a temetői közösségi munka után, tavaly. Minden évben olyan akadálytúrát rendezünk, amelyiknek egyik állomása az Ő sírjuk. A különféle kérdések megfejtése után derül csak ki, hogy kinek a sírjára kell a csapatnak vinnie a megemlékezés virágait. Ennek előkészítésére szoktuk a sírokat rendbe tenni pedagugusainkét, illetve hőseinkét (mindegy melyik oldalon is haltak meg) és néhány elhanyagolt sírt. Köszi!
szerzs2: (02-05-2006 @ 07:38 pm)
Kedves Laci!
Nekem is volt "Zsófi tanárnénim".
eszembe jutattad.Köszönöm!
Szia!Erzsike
lacoba: (02-05-2006 @ 07:57 pm)
Erzsike mindenkinek volt, mégha nem is pontosan így hívták, de a háttér és minden egyéb egyezik. Nekem Ő volt a megtestesült minden.
