Rám dől a gyönyör,
                  Az embernyi hóban izzó hegyoldalon – Hó.
                                         Itt küzdeni az elemekkel,
                          Cseppet sem oda, már ide kell – Hó.
                                        Időben - a messzi észak,
                               Nem parolázik holmi viccel – Hó.
                                             Öt karikára kulcsolva,
 A mínusz harminc – dacolón, vígra véve – táncol – Hó.
                                     Senki nem bájolg a sírással,
              Tán, mint arcára a ragyogás már fájna – Hó.


                                         Határok, kínok borulnak,
    Milliókra-milliárdra csak adja, szórja melegét – Láng.
                       Piciny fénye - ezredként a kezemben,
                                  Remember – Sarajevó – Láng.
                                     Pihe zsebkendőjével törtet,
         Ujja puha, de seb nem fog karja hosszán – Láng.
                                          Szívem sarka fájdalmát,
  Kicsinykét – szűkreményben – pillanatra feledi – Láng.
                                  S lobban - borzalmakat takar,
             Lelkeket köt – fényében vett erejével – Láng.


                          Norvégia, Lillehammer 1994.február 
                            A Téli Olimpiai Játékok megnyitója