Gyertyaláng

Ez volt az utolsó találkozásom a gyermekszerelemmel. Azzal, amelynek mérhetetlen nagyságát sem az idő sem a határok nem tudták megingatni. Annak a hatalmas szeretetnek, amely – hacsak néhány napra is –, de a határtalan öröm lapjait írhatta lelkünkre. Akkor minden kis részletre fény derült. Az üdvözlőlapok még néhány évig váltották egymást. Előbb Franciaországból, majd Kanadából.
Már nincsenek lapok csak emlékek. Anci - aki betegsége miatt – egy hónappal később indult családja után a brazil fellépésekre. Sosem ért oda.

Ma halottak napja van. A szüleim és a rokonság sírjai után, a zagyvai temető főkeresztjénél gyújtok gyertyát. Szépen billeg, az ilyenkor szokatlanul gyenge szélben. Tiszta az ég, és számtalan csillag sziporkázza tele, de a kis gyertyaláng oda is felér.

Utóirat

Több mint húsz év telt el a szép augusztusi napok óta. Én még magamban sem mertem eddig gondolni az utána következőkre. Titkon, még évekkel később is izgalommal kerestem a napi posta között a képeslapokat. Bár soha senki a legkisebb jelét sem láthatta rajtam, de mindig reménykedtem. Azonban be kell látnom, hogy kifogytak az önámító sugaracskák. A gyermekszerelem egy szeretet-találkozássá, s ma már emlékké tornyosult. Most már biztos vagyok benne, hogy meg kell írnom a másik oldal történetét is a kis cirkuszos lány szemével, lelkünk békéjének tanulságára.