:
A gondolat szerpentinjén
vágtatok.
Terv nélkül –
céltalan –
csapongok.
Lópokróc,
rímnyereg,
vagy a szabadság pihéjén
szárnyalok.
Erre a végtelenség
szűkről-bőre
sem szabott
határán
száguldok.
Királyi víztükrön
sárguló vágyaim pirulnak
szánalmas
szaggatott vakogás híján
néha
hallgatok.
Kaszámmal
a derű rendjén,
a zokogás romjain,
a legek szomján
untalan,
gebedten
ordítok.
Múltam keresztjét –
a nemtitok mezsgyéjén –
sem ollózva,
jelenem
lüktető
doboló-jaján
gatyátlan jövőmbe
ballagok.
Száradó bokrok között
viruló villanásra
döbbenni,
töltetlen pupillán
repedten
riadva –
szerencsére – még csak
képzeten
porladok.
Duszniki Zdroj 1998. szeptember
(48 szó a szövegben) (692 olvasás)
vp_rozika: (02-12-2006 @ 06:16 am)
Szia Laci! Versed többször olvastam el... Az a nagy igazság, minden sora, de legalább minden verszaka külön elemzést érdemelne, amihez én részben kevés vagyok, részben, itt meg sem tehetném. Ígymarad az általam rettenetesen utált sablon, nagyon tetszik! Gratulálok! Rozika
Lacoba: (02-12-2006 @ 06:31 am)
Igen Rozika, bár kapcsolódás minden verseszakok úgy alakítottam, hogy szövődő sor is van benn előre és hátra is. Köszi, hogy olvastál.
Anna1955: (02-12-2006 @ 11:07 pm)
Ez igen...Határozottan profi....:)))) Gratulálok...
lacoba: (02-13-2006 @ 06:30 am)
Anna köszönöm szépen.
