:
Nem úgy csak gondolatban, félt álmot kisérve,
Itt aztán annyi, az amannyi. Bárhogy is perelnéd,
A mese nem műfaj erre – dalra – a lábi szánkók földjén:
A láng, a láng karjában csokorként derít.
Fényből táncol, a lábitót sem ugratva, villámként száll.
A szárnyalása nem úgy alá, tény csakis, mit az időre vesz.
Barátként, mint csak azon kívül, tán.
Büszke magyar vagyok,
Néhányad magammal erre.
Zsákolom a derűt – vakítón-bódítón,
Szárítom a szélfútta könnyet.
Nem úgy – itt aztán a mese - a láng,
Fényből táncol a szárnyalása – tény –
Barátként.
Nem farvízen csurrantam,
Pénzen sem – méternyi havat aratón.
Fáradva - jégre vált arc - ide is kísért,
Szívet facsarva tátong – de mire fel?
Csak gondolatban annyi,
Nem a láng karján - a lábítót –
Mint – csak.
Az utcán, s távol,
Úgy kopogva – húszegynéhány.
Az így megy, sem úgy megy az enyémen,
Kicsit az egyfiú melengi, így nincs sár.
Félt álmot az amannyi – műfaj erre,
Dalra – csokorként – sem ugratva,
Nem, mit az időre – csak azon kívül.
Nincs légypiszok a számtanon,
Maradtunk – nyelvlógatón – sárgára sem.
Legalább a szemünk gyönyöre lelkesül,
Élménnyé – százrét – csodára.
Kísérve – bárhogy is perelnéd,
A lábi szánkók földjén – derít,
Villámként száll – úgy alávesz – tán.
Majd holnap.
Lillehammer, 1994. február 17. Téli Olimpia
(312 szó a szövegben) (699 olvasás)
blue: (02-14-2006 @ 11:01 am)
Tényleg töredékek, de nagyon jó, tetszett, mint mindig, szeretem olvasni a verseidet, írásaidat.
Köszönöm. szeretettel: Gaby
lacoba: (02-14-2006 @ 11:07 am)
Gaby közben helyreállt a formája! Köszi. A vers legendája majd a Magazinban holnap induló sorozatban lesz. Köszi!
Angeli: (02-14-2006 @ 11:30 am)
Kedves Laci! Kb. ötször olvastam el, és még mindig kétségeim vannak a felfogóképességem tekintetében. Bevallom "férfiasan", hogy nem értem. Ugye a magazinban megtalálom a magyarázatot! Vagy ezt nem is kell a szó szoros értelmében ÉRTENI, mert hogy azért töredék?
Vagy nincs agyam? Eddig minden versedet felfogtam! Ez sem fog ki rajtam!
lacoba: (02-14-2006 @ 11:52 am)
Angelika Drága nem benned a hiba. Megnyugtatásként pár mondatban ideírom, hogy az egyik nap vihogó, spicces díszruhás magyarokkal találkoztam, akik nassoló úton füszeres forraltboroztak olimpia gyanánt. Sokan voltak, valaki valakijének valakijei... Hazamentem és eltéptem egy szép verset, amit az olimpiáról írtam. Aztán később mégis megmentettem talán a 2/3-ad része még olvasható volt. Mérgemben alkalomszerű véletlenséggel raktam össze. Az érthető észavaros szeletekkel a saját nemértemségemet akartam kifejezni. Majd rövidesen lejön az ellendarab, amit visszaemlékezésből írtam.
Anna1955: (02-15-2006 @ 03:26 pm)
A magyarázattal együtt, már felfogtam....:))))) Érdekes elképzelés egy széttépet vers darab....:))))))
lacoba: (02-15-2006 @ 03:57 pm)
Anna köszi, hogy olvastad. Természetesen így van mondanivalója, azért írtam így is le.