:
Könnyű nektek szavak,
csak csorogtok, folytok,
Csak sorban álltok és vártok.
Gondtalan ízlelitek
az erőt-adót,
Magatok alá billentitek az ártót.
De sajátotok-e a lélek,
mit sorjátokba plántálok?
No és mégis, - újfent
elerőtlenedtek,
Ha majd’ négy évtized búja-baja felétek tart.
Izzadni készülne tenyeretek,
könnyezni: sajgón,
Mikor kényszercsendre jönnek az örökre hiányzók.
Átláttok a szitán? –
Hogy a: Miért? Rám marad.
Látjátok a zsenge lányok,
a hetyke ifjoncok,
Megküzdöttek, kiharcolták az ősz halántékot.
Osztottak az üres zsebből is, -
ha kellett,
Alkottak és életet adtak, sírtak maguknak örömöt.
Most ugye megrogynátok,
ha a dajkáló kéz odébbállna?
Halljátok – az időben már hozzánk simult –
intőszót?
Ők fedték fel hajdan nekünk az ép ésszel tudhatót.
Bugyután értelmezitek őseitek,
a nem éppen sziporkaszín
Őrsi napló fogalmazási csodalapjain.
És aztán mindenki hazament.
A szavak is.
Zagyvaróna, 2000. szeptember 18.
(334 szó a szövegben) (674 olvasás)
prayer: (02-23-2006 @ 09:02 pm)
Laci! A szavak összessége nem üres beszéd! Ha így volna, nem lennél itt. Lehet, hogy időnként fáradnak, hallkulnak, de felerősödnek is!
blue: (02-23-2006 @ 09:16 pm)
Szeretem olvasni a verseid, írásaid, és most a szavaim is elhalkultak, de tudd, hogy olvastam és tetszett. Gaby
vp_rozika: (02-24-2006 @ 05:39 am)
Szia Laci! A szavak azért sorakoznak eléd, hogy velük, általuk fejezhesd ki érzéseidet, gondolataidat... Nem a kezed rendezésére várnak, sokkal inkább egy belső erőnek engedelmeskednek, mikor felkínálják magukat neked: engem válassz! Én adom az értelmet... Én meg az érzelmet! Remekül alkalmazod őket, ne degradáld le értéküket. E szavak halmazával gratulálok verssé formált szavaid özönének, Rozika
Lacoba: (02-24-2006 @ 06:15 am)
Köszönöm Zoli, hogy olvastál. A vers egy osztály 37 éves osztálytalálkozója után készült. Akkor éreztük úgy, hogy most. Azóta nemsokára lesz a 45 éves.
Lacoba: (02-24-2006 @ 06:17 am)
Gaby köszönöm, hogy erre jártál és betekintettél egy ilyen szomorédes pillanatba. Nehéz szembesülni néha a valósággal.
Lacoba: (02-24-2006 @ 06:19 am)
Értem én Rozika, persze hogy értem, hiszen éppen ez volt a versem mozgató rúgója is. Köszönöm, hogy olvastál.
Lacoba: (02-25-2006 @ 04:10 pm)
Anna köszönöm, hogy olvastál. Fogyatkozunk aztán a szavak sem oly fürgék már.
Anna1955: (02-25-2006 @ 08:10 am)
Nagyon érdekes gondolatokat hoztál bennem felszínre verseddel. A szavak lényege, és hatalma. A hatalmas különbség a kimondott és az írott szó között. Az írott szó sokkal nagyobb súllyal hat, mint a kimondott. Maradandó, de nem csak azért mert meg van örökítve. Akkor is maradandóbb ha csak egyszer olvassuk azt.... Jó volt gondolkodnom veled, általad....Szeretettel Anna :))))
