:
December 8.
(Piros Ildikó művésznőnek)
A világ karácsonyi lázban égett - akkor is -,
s az emberek lelke a tegnapot könnyezte. Úgy,
mint most az emlékezés idején... December nyolc.
Magyar ingek mellén, hátán foltoznánk a magyar
lyukat, magyar golyó nyomán, magyar virágok közt...
A köd megülte a völgyet. Magasba igyekvő
házak függönyén hallgat több mint ötven év. Már nem
fáj a lyuk a gyolcsnak. Csak a hímzés sajog. Nagyon...
Mikor veled vagyok szülőföldem - már új lyukak
lüktetését sírom - nekem is fáj. Nagyon. Fáj a
romos iskolák és a gyárak ekhója... Szorít,
szaggat a parlagfűre fordított szántó, őrjöng
a lassan feledésbe merülő kormos arcok
hiánya... Kocsmabűztől üresek már a kezek,
gyengeségük hízik a jólét kapuján, mert nincs,
aki kezét nyújtaná, s az sem ki elfogadná...
Mégis mikor velem vagy; minden olyan másként fáj.
Salgótarján, 2007 december
(Tisztelt Művésznő!
Kérem, fogadja tisztelettel egy hátsó sorokban álló ember sorait, aki * Önnel együtt * megemlékezni érkezett. Igen, oda. Én a kis ember mélységesen sajnálom, hogy ma még emlékezni sem tudunk felhőtlenül.
Örömmel hallgattam a Márai verset, és csodáltam lélekjelenlétét, melyet az egyszerű polgárok nevében köszönök.
Földi László)
(180 szó a szövegben) (666 olvasás)
kiralylany: (12-17-2007 @ 01:20 pm)
Olvastam Lacobá, a tartalmi okoskodáshoz meg fiatal vagyok, ezeket az élményeket csak azok tudhatják, akik át is élték.
Lacoba: (12-17-2007 @ 02:11 pm)
Péter az indította, hogy MA SEM KÖNNYŰ. Azt a szégyent szerettem volna szavakba önteni, ami most ugyanolyan fájdalmas, mint akkor az aljas sortűz. Péter, még emlékezni sem emlékezünk méltón, most már odaírtam, hogy kinek is ajánlom. A művésznő szavalta az emlékműnél Márai versét. Ha valaki tud segíteni, hogy eljusson hozzá ez a vers, akkor talán az Ő szívét is melengeti, hogy valahol ott a távolban voltak olyanok is, akik emlékezni jöttek.
Eroica: (12-17-2007 @ 02:23 pm)
Aranyos Lacobá! Ezt a verset tényleg el kell küldened Neki. Keresed meg a honlapját, hátha segít.
Lacoba: (12-17-2007 @ 02:42 pm)
Lyza nekem még személyes ismerőseim vannak-voltak az akkori december 8-ról. Édesapám még a sortűz előtti tüntetésen is ott volt. Szerencsére akkor nem.
Lacoba: (12-17-2007 @ 02:52 pm)
Köszi Zoli! A verseny anonimitása miatt kis változások voltak. Most már helyreállt az eredeti, ez persze ügyetlenkedéssel is jár.
Lacoba: (12-17-2007 @ 02:55 pm)
Kedves Királylányka. Sosem késő megismerni a múltat, és mindig kell(ene) abból tanulni, de egyre gonoszabb a világ, s csak remények van.
Lacoba: (12-17-2007 @ 02:55 pm)
Köszi Erika! Remélem eljut.
lena1: (12-17-2007 @ 05:26 pm)
Minden szavad, élethű megemlékezés. Minden tiszteletem a tiéd. Puszi.Lena
piroman: (12-17-2007 @ 10:42 am)
Gondolom, hogy az 1956-os salgótarjáni sortűz évfordulója indította el a versed fonalát, mely a mai sivár időkbe vezetett végül. Sajnos korrekt a leírás... Mindamellett az utolsó sor az igazi szeretet hangja. Grat.: piro.
Lyza1: (12-17-2007 @ 10:52 am)
Nagyszerű leírása ennek a történetnek...és fájó...
prayer: (12-17-2007 @ 12:21 pm)
Szomorúan szép, igaz a versed. (Egy elütést észleltem)
AngyaliAndi: (12-18-2007 @ 07:43 pm)
Az, ha azt írom, nagy művész vagy, meg sem közelíti az igazságot!:)))))))))) Puszi: Andi
Lacoba: (12-18-2007 @ 08:19 pm)
Köszi Léna!
Lacoba: (12-18-2007 @ 08:20 pm)
Andi nagyon szégyeltem magam ott, a többit leírtam, onnét bentről.
