Még alszanak a tulipánok

Sűrűn hull a hó - odakinn, épp jajdul a télvég -
pelyhek közt a víg március illata még,
ám a kert sarkában erős rügyön álmodik a dér,
s minden fám a tavaszról szövi már a mesét.

Húsvétkor - nálunk - még alszanak a tulipánok,
hallgatják az imát, s várja jelét a harang,
hogy szállhasson már a madárdal - a fény a világon -,
s szívünkben sem halkul - soha tán - el a hang.

Míg útját töri vágyam is - orromon egy pihe billen -,
és apró cseppé sorvad a fényen a terc,
- kis könnycsepp lehel így utat arcomon, s ősz szele libben -
bár elibém még kéklő ibolyát lop a perc.